Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

Bizonyos mértékben megosztott volt maga a bunyevácság is. A volt partizánokat, a jugoszláv hadseregben szolgálatot teljesítőket, akik kérkedtek ezzel a múltjukkal, fegyvert tartottak, vagy illegálisan visszavisszajártak a határ túloldalára, nem nézte jószemmel a népcsoport többi tagja sem. így fordulhatott eló', hogy a bizottság eló'tt egymásra vonatkozó panaszok is megfogalmazódtak. De önmagában is súrlódásokra, az indulatok térnyerésére adhatott okot a földreform kapcsán történt túltelepítés. Az érintett falvakban, a sváb birtokok elkobzása révén sem állt annyi föld, és gazdasági eszköz rendelkezésre, ami a bukovinai székelyek, a tiszántúlról áttelepített szegény agrárproletár családok, illetve a helyiek földigényének kielégítésére elegendő' lett volna. A nagy számú menekült, illetve a sváb kitelepítések 1946 nyarától való felfüggesztése, az össze telepített családok ellátása, szintén nagy terhet jelentett az adott községeknek. Ezért sok esetben más síkon fogalmazódtak meg a sérelmek, vagy a vádak, valójában azonban a gazdasági érdekérvényesítés szűk lehetőségei befolyásolták az egymásnak feszülő ellentétek további elmérgesedését. A jugoszláv-magyar vegyes bizottság 1946. március végi helyszíni tájékozódásakor kiemelt figyelmet fordított a nemzetiségi népiskolai beiratásokra, illetve az összeírásra. A kilenc községben végzett vizsgálat alapján megállapították, hogy a "lakosság a beiratással kapcsolatos teendőket /idejének, helyének meghirdetése, az ellenőrző bizottságok összeállítása, a nemzetiséghez tartozó két kiküldött bevonása/ a rendeletnek megfelelően végezte el."

50 Garán és Hercegszántón az egyházi nemzetiségi iskola megfelelő tanítóval rendelkezett, ugyanez nem volt elmondható Csávoly, Bácsalmás, Felsőszentiván esetében. Katymáron pedig meg volt a beiratás, de az iskolaigazgató a megnyitáshoz külön rendeletet várt. Baján meg sem hirdették a beiratást. Mint Babies József, és dr. Juhász János tanfelügyelő elmondták, a város mintegy 6000 bunyevác lakosa annyira elmagyarosodott, hogy nem akarják délszláv iskolába járatni gyerekeiket, ezért meg sem kísérelték a beiratást. Bajaszentistvánon a meghirdetett gyűlésen mintegy 50 szülő vett részt, akik viszont a bunyevác tanítási nyelvű iskola megnyitása mellett foglaltak állást. Mohácson szintén kevés érdeklődés mutatkozott az anyanyelvi oktatás iránt. A beiratást meghirdették, a bizottságot kijelölték, Orsós József a tanfelügyelő kiküldöttje azonban két napon keresztül hiába várta a jelentkezőket. Mohács külvárosában, Felsőkandán is csak hatan jelentkeztek - ők a sokác nyelvnek tantárgyként való tanítását kérték - a nemzetiségi iskolába. Dr. Cserta Béla polgármester és Suput Mihály, a