Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

tovább mélyült. A szovjet csapatok bevonulása után a német nemzetiségű lakosság egy részének elhurcolása, majd a földreform végrehajtása során a sváb lakosságot ért diszkriminatív intézkedések sora jelezte, elkezdó'dött a hazai németek felelősségre vonása. A kormányzatnak a kérdésben tanúsított nem mindig egyértelmű magatartása, a hazai németség egyéni, bírósági úton történő felelősségre vonása helyett, a kollektív büntetés elfogadása, üzenetértékű volt a helyi társadalom felé. Igaz, az évszázados együttélés tapasztalatai, a személyes kapcsolatok sok esetben helyben éppen fékezték a svábokkal szemben hozott jogkorlátozó intézkedések végrehajtását, vagy legalábbis túlhajtását. Tény azonban az is, hogy a kormányzat kettős magatartása egyrészt a kollektív büntetés elvetése, másrészt az arra lehetőséget adó rendeletek meghozatala, és az ellenőrizetlen végrehajtás — láncreakciókat indított el a vegyes lakosságú községekben. A politikai szempontból felértékelődött délszláv kisebbség korábbi jogos, vagy vélt sérelmei, továbbá gazdasági pozíciói erősítése miatt a svábság ellen fordult. A délszlávok részéről esetenként megnyilvánuló jogtalan, agresszív föllépést pedig a helyi közigazgatás tisztségviselői nem, vagy csak nagyon nehezen tudták kezelni. Különösen bonyolult volt a helyzet a bajai háromszög térségében. Ezekben a községekben a fentebbi indulatokat, érdekeket az újonnan érkezett telepes csoportok tovább differenciálták. Nagy számmal kerültek ide a Bácskából 1944-ben kiutasított, vagy elüldözött magyar közigazgatási alkalmazottak, tisztségviselők, tanárok, tanítók. Több község közigazgatási vezetője - így például dr. Petró Béla Katymár segédjegyzője 4 évig Csonoplyán, a Hercegszántón szolgálatot teljesítő Túri főjegyző 1942-44 között dolgozott a Bácskában - az ő körükből került ki. A kiutasított magyar köztisztviselőket - akiknek határmenti falvakban való elhelyezése egyik fél szempontjából sem volt szerencsés - a helyi bunyevác lakosság eleve bizalmatlanul fogadta. Megkülönböztetés nélkül fasisztának bélyegezve őket. A meg-, illetve elítélés még megsemmisítőbb volt, ha az illető sváb származást mondhatott magáénak. Lehetséges azonban, hogy a kiutasított közigazgatási alkalmazottak is kevesebb megértést tanúsítottak a bunyevácság kérései iránt, mint ami elvárható lett volna. Mindezek figyelembevételével sem állja meg az az állítás a helyét, amit Brankov Bácsalmáson hangoztatott, miszerint "sok Bácskából kiutasított, vagyis fasiszta dolgozik itt a községházán".

49 Nem csoda hát, ha a Bácskából kiutasított magyar állampolgárok és a bunyevácság viszonya ezekben a községekben nagyon feszültté vált, ami markánsan megjelenítődött a bizottság tagjai előtt.