Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig
Bács megyéből fennmaradt öt dézsmakerületekben 16, 17, 18, 13 és 35 (összesen: 99) települést vettek nyilvántartásba a decimatorok. Bodrog vármegye területén az öt dézsmakerületben készült lajstromból csupán kettő maradt fenn, amelyekben 45 település nevét találjuk a tizedfizetők számával együtt. A fennmaradt két tizedkerület lajstroma is igazolja, hogy még közvetlenül Mohács előtt is a kétségtelen pusztulások ellenére igen jelentős számú település volt a Duna közelében, és többnek számottevő lakossága volt. A jegyzékben fellelhető nevek aránytalanul nagy része magyar volt. A megye területén a Mohács előtti évszázadokban két főesperesség alakult ki. Az egyik Bodrogvárban működött, amelynek tiszte a XIII. században a hajszentlőrinci prépostsághoz kapcsolódott. A másik pedig az eredetileg Bodrog várhoz tartozó Kalocsán működött. 45 BODROG MEGYE KÉT DÉZSMAKERÜLETÉNEK HELYSÉGEI 1522-BEN Eredeti forma Mai olvasat Tizedfizetők száma Totphalw Tótfalu 122 Vizmellekysaka Vízmellékiszáka 66 Senthgergh Szentgyörgy 5 Bodrogh 148 Bodrogmonostor 10 Tyzhaz Tízház 10 Wel Vél 7 Sary Sári 25 Wdwarth Udvard 49 Cheoth Csőt 12 hiánytalanul. Bács megyéből csak 5, Bodrog megyéből csupán kettő és Csongrádból is csak 3 dézsmakerületből felvett lajstrom áll rendelkezésünkre. SZABÓ István, 1954. 5. Mivel az egykori Bács megye területéből semmit sem örökölt mai megyénk, név szerint nem tüntetjük fel az itteni településeket. Sajnos Bodrog megyének is inkább a délnyugati részén felvett nyilvántartások maradtak ránk, e településeket mégis célszerű név szerint is felsorolni, annál is inkább, mivel néhány mai településünk nevével is találkozhatunk. A felsorolás utal arra is, hogy az egyes településeken hány főtől, családtól szedtek be tizedet vagy un. kereszténypénzt, tehát viszonylag pontosan ismerjük az ott élő háztartások, családok számát, a település nagyságát. SZABÓ István alapján célszerűnek látszott a CSANKI által is említett neveket is közölni. KRISTÓ Gyula, 1988. 453.
