Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig
de a sík vidék aránytalanul nagy része pusztasággá vált. Egy 1341. évi oklevél tanúsága szerint pl. a Bükedegyháza, Rendesegyháza, Mátyusháza és Bátordegyháza pusztákat a kunok foglalták el. A későbbi feljegyzések alapján az állapítható meg, hogy a Duna-Tisza közötti területnek Bodrog megyei részére a kunok Csertán törzse telepedett le. IV. Béla a tatárjárás után még egy kísérletet tett arra, hogy az egykori királyi birtokok egy részét visszaszerezze. Ezért 1256-ban a várjavak visszavételére bizottságot küldött ki, de ez a próbálkozása is kudarcot vallott, a főurak igényeit nem tudta megfékezni. Bár az egykori várszervezet meglétére utaló hadnagy (maior exercitus) tisztségével még a XIV. század elején is találkozunk, a megye igazgatása már régen a köznemesek szervezkedésén alapult, amit az is jelez, hogy 1320 tájáról nemcsak az ispán, hanem a négy szolgabíró munkája nyomán keletkezett irat is maradt ránk. A vármegyéknek járásokra történő beosztása hosszú fejlődési folyamat eredménye. Bács vármegyében 1355-től 1496-ig általában csak kétkét szolgabíró volt, és csak 1520 tájától négy, ami azt is jelzi, hogy a XVI. század elején a megye négy járásból állott. Bodrog megyében egészen Mohácsig általában csak két szolgabíróval találkozunk, bár 1420-ban, 1427-ben és 1437-ben három-három szolgabíró neve van feltüntetve az oklevelekben. 40 A köznemességgel szemben Károly Róbert uralkodása idején létrejövő új arisztokrácia tagjai között találjuk a király odaadó hívét, Becsei Imrét, aki négy-öt szomszédos megyében is szerzett számottevő birtokot, köztük Bátmonostort is, amelyet mezővárossá fejlesztett. A megye úthálózatának központja Bodrogvár volt, ahonnan réven lehetett átjutni Baranyába, s jól ismert út vezetett részben Bács és Becsej felé, másrészt Szölles mellett Hajszentlőrincen, Garán és Baján át Kalocsa irányába, továbbá Bátmonostornál elágazva Szeged irányába is. A megye tatárjárás utáni népességére vonatkozóan bizonyos támpontot jelenthet számunkra az alábbi néhány adat: 1242 és 1340 közötti évszázadban 82 falunak a neve tűnik fel az oklevelekben, amelyek nagyobbrészt a Vajas-vidék síkságán feküdtek. Csánki a Hunyadiak korában már 12 mezővárost és 213 helységet ismertetett, de ezek között nem szerepeltek a Tisza partján lévő települések. Bár ezen települések nagyobb része XIV. századi lehetett, nem indokolatlan a tatárjárás előtti falvak számát ennél magasabbra becsülni. Célszerű még utalni arra is, hogy a XIII-XIV. században rögzített határnevek és személynevek magyar lakosságra utalnak, és ezt az egységes képet csak a kunok nevei bontják meg. 41 Az Anjouk és Zsigmond alatti évtizedek csaknem folyamatos gazdasági és társadalmi fejlődését ezen a vidéken már a Hunyadiak alatt a török elleni harcok zavarták meg. Bács és Bodrog megye sorsa egyre jobban 40 BOROVSZKY Samu, 1909. 42. 41 GYÖRFFY György, 1987. 698-703.
