Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

C/ Bodrog vármegye Mai megyerikhez már sok szállal, jelentős területtel kapcsolódik az egykori iker-megye északi része. Miként Bács megye esetében megállapítható, minden bizonnyal 1010 táján kerülhetett sor Bodrog környékén is a várszervezet kialakítására. Mivel Kalocsán nem volt katonai erődítmény, Bodrog vára kapta azt a feladatot, hogy az érseki székhely számára a megfelelő védelmet biztosítsa. A szakirodalom egyértelműen Szent István nevéhez kapcsolja megszervezését, és semmi sem teszi valószínűvé, hogy a XII. századra kellene tennünk azt, bár kétségtelen, hogy az első róla történő hiteles írásos említés csak 1135-ból való. A vár jelentőségét, fontosságát érzékelteti, hogy egyik XIV. századi krónikánk szerint 1093-ban Szent László a húsvéti ünnepeket Bodrogban töltötte. A megye névadó központjának helyét ma már nem lehet pontosan meghatározni. Kétségtelen, hogy a Duna egyik kanyarulatában épülhetett fel a földvár. Aligha tévedünk, ha a mai Monostorszeg területén vagy annak közvetlen közelében keressük azt.

30 A megye legkorábbi határait

31 nyugaton a Duna, keleten a Tisza, délen Bács megye, északon pedig a löszhátság pereme alkothatta. Csongrád megye felé határai hosszú időn át bizonytalanok voltak. A mai Duna mentén a később állandósult határoknál lényegesen északabbra is kiterjedt az egykori Bodrog megye területe, és lényegében Bogyiszlótól Apátiig (Apatin) húzódott. Hozzá tartozott még Dalocsa, Nádudvar és Szántó (később puszta) is, és keleti határait Hajszentlőrinc, Szentgyörgy, illetve Csongrád területén pedig Bajmok és Pacsér falvak jelölték ki. Az északi határon lévő települések közül Jánoshalmát és Pestszentivánt kell kiemelni már ekkor is. Érthetően voltak falvak, amelyek hovatartozása hosszú időn át bizonytalan volt, illetve amelyek többször cseréltek gazdát a szomszédos megyéken belül. Györgyén, Bajmok, Pacsér, Napfény és Csantavér hol Csongrád, hol pedig Bács vagy Bodrog megye területeként van feltüntetve a középkori oklevelekben. A XV. század második felében Szabadkát, amely 1391-1464-ig Bodroghoz tartozott, Csongrád megyéhez csatolták, majd hamarosan ismét Bodrog területét gyarapította. Bács és Bodrog között is gyakorta változott a határ. Mátyás király pl. Tapolca és Szentpál helységeket Bodroghoz tette át, de Bács megye jogát ennek ellenére fenntartotta rájuk, és csak II. Ulászló rendelete tett pontot a kettőjük közötti vita végére.

32 30 KRISTÓ Gyula, 1988. 451-455. 31 Az egyes megyék területe még sokáig gyakorta módosult, változott. Legkorábban a Dunántúlon alakultak ki viszonylag tartós határok. Itt a középkor végétói a XIX. század elejéig alig alakítottak rajtuk. NEMETHY Artúr, 1955. 1-2. sz. 67. Az Alföldön lényegesen kevesebb a markáns földrajzi tagolódás, és ez is kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy képlékenyebbek lettek mind a megyék, mind a járások határai. 32 BOROVSZKY Samu, 1909. 35-42. Tekintettel arra, hogy a vármegye nyugati irányba nem tudott terjeszkedni, keleten növelte területét jórészt Bács megye rovására. KRISTÓ Gyula, 1988. 454-455.