Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

A LAKOSSÁG FOKOZATOS ELNYOMORODÁSA A XVII-XVIII. SZÁZAD FORDULÓJÁN Év A vadszám szerinti megoszlás

255 Év Adófizetők száma 0 1-5 6-10 11-50 51-100 101-200 201* 1662 792 177 302 85 230 50 36 12 26,6 1667 815 233 257 89 190 25 17 i 15,5 1676 1133 163 434 128 322 38 30 18 21,9 1684 1219 338 379 147 271 62 12 10 16,5 1686 1108 423 470 103 94 11 4 3 6,7 1688 1085 342 .1(15 1 51 167 1 3 6 1 8,7 1695 1113 552 284 115 133 17 10 2 8,3 1703 1243 531 371 145 156 21 16 3 9,6 1705 1278 758 319 82 97 13 6 3 5,8 1707 1043 728 214 47 43 9 2 2,2 1711 1222 901 260 255 28 7 1 2,0 * egy adófizetőre jutó vadszám A táblázat adatai érdekes tanulsággal szolgálnak. Igaz ugyan, hogy az adófizetők száma duplájára nőtt ezekben az évtizedekben, de az adóalap - ami végül is a teljesítőképességet meghatározza - 7,7 %-ra csökkent. Még 1703-hoz képest, a felszabadító háborúk alatti romlás után is, negyedére esett vissza az adóalap nagysága. Eltűnt a város társadalmából a jómódú, tehetős réteg, amely leginkább adózóképes volt, viszont jelentősen megnőtt a teljesen nincstelenek száma, akik csak személyük után adóztak. Mindez a polgári fejlődés lehetőségének erőteljes beszűkülését jelentette. Kecskemét tehát tönkrement gazdasággal, elszegényedett, sőt elnyomorodott lakossággal került ki a háborús évtizedekből. Lakosainak akaraterejét, szívósságát, városszeretetét, szorgalmát és szaktudását mutatta, hogy a békés esztendőkben rövidesen kiemelték városukat ebből a helyzetből, s elindították azt a fejlődést, amelynek eredményeként Kecskemét virágzó város, „az Alföld fővárosa" lett. Vadszám = a dikához hasonló adóalapegység. Egy szarvasmarha értékére (kb. 30 forint) számították át az állatállományt, gabonatermést, szóló-, ill. bortermést és mindenféle jövedelmet. Egy vadszámot képezett pl. 5 juh, 10 vadszámot egy malom, stb.