Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

Ilyen körülmények között az 1707 júniusában összeült ónodi országgyűlésre stratégiai jelentőségű döntések vártak. A konföderáció vezetői azonban, mint azt a túróci követek tragédiája és a detronizáció kimondása mutatta, a háború folytatása mellett döntöttek. Emögött Rákóczinak az a felfogása állott, hogy a nemzetközi helyzet remélhető kedvező változása meghozza számára az erdélyi fejedelemség elismerését.

212 Kecskemét is csakhamar megérezte a döntés súlyos következményeit. Már 1707 szeptember első felében újabb császári akció fenyegette a várost és körzetét: a Hadi Tanács ugyanis visszarendelte Erdélybe Rabutin tábornagyot, aki Pestről kiindulva a Duna bal partján vonult le Pé-terváradon át Szegedre, s pár ezer emberével el is foglalta Erdélyt (amelynek fejedelmi tisztségébe Rákóczi néhány hónappal előbb iktattatta be magát). A császáriak ezúttal csak a Kiskunságot látogatták meg, de Kecskemétnek így is súlyos belső gondjai voltak, amit Károlyinak 1708. március 23-án átadott kérvényük bizonyít. A kép tipikus. Még mindig kérik, hogy az 1706-ban Károlyinak és a fiscusnak is kifizetett cenzust írják jóvá részükre (ezt még 1709-ben is kérvényezik). A tavalyi, 1707. évi cenzust is csak úgy tudták Károlyinak kifizetni, hogy görög kereskedőktől kölcsönt vettek fel s 1300 rénes forintot így kifizettek. Most pedig, az ónodi végzés következtében, 3319 dikát róttak a Seres György szolnoki harmincados jelentése Rákóczinak: „Noha az városon annál securussabb helyre nem lehetett rakatni, mind tűz s mind tolvaj ellen, de hörgött csináltatván hozzá, azzal húzták az bólt ablakára, a vasrostélyon szedték ki." Az aba a város bíráinak gondviselése alatt volt, „amint mentik magokat, azon étszaka is két ember volt oda rendelve mind az abák, s mind egyéb ottan lévó jószágok gondviselésére." „Felette sok tolvajságok esnek, házásások a tábori hadak miatt [...]„. Szolnok, 1705.jul.10. BANKÚTI Imre, 1992-1994. I. 97-98. Nincs nyoma, hogy a tetteseket elfogták volna. - Móra Ferenc szegedi kereskedő sertéseket vásárolt Károlyi Sándornak, de azt kérte, hogy a tábornagy Kecskeméten fizessen: „Kérem pedig alázatossan Nagyságodat, ha lehetséges éretük való satisfactiót tétesse Kecskeméten és ne Hevesen, mivel az úton hordozni veszedelmes az utakra vigyázók miat. Az felhajtás iránt fáratságom ígíretem szerint nem szánom, de ítílném jobnak lenni, ha Kecskeméten excellentiája assistentiát rendelne, hogy az útban kárt ne vallanánk." Kecskemét, 1707.nov.20. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 265-266. 212 Természetesen nem egy helytörténeti munka feladata a szabadságharc stratégiai kérdéseinek vizsgálata és mérlegelése, de hivatkozunk MARKO Árpád klasszikus értékű munkájára - 1934. -, amelyben reálisan értékeli a fejedelem stratégiai döntéseit. Rákóczi diplomáciai várakozásait hiú reménynek tartja, akinek tragikuma az volt, hogy a „külföldi katonai kapcsolatok keresésénél nem ismerte fel azt a helyzetet, hogy ő a gyengébb, támogatásra szoruló fél, akinek kedvéért a külső hatalmak nem fognak összeveszni a Habsburg-házzal és szövetségeseivel." 199. A felkelés egyébként is utolsó éveiben „a nyugat-európai nagy bonyodalmakban fontosságát elvesztette, a magyar kérdés az európai diplomáciában ebben az időben már csak egy „quantité négligeable" [elhanyagolható mennyiség) szerepét játszotta. 353. - Az 1706-os nyári béketárgyalásokról pedig az a véleménye: „Azok a feltételek, amelyek mellett akkor a békét meg lehetett volna kötni, sokkal előnyösebbek voltak, mint az 1711-i szatmári kiegyezés pontjai." De Rákóczi nem volt hajlandó lemondani az erdélyi fejedelmi címről. 178.