Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KEMÉNY JÁNOS A bajai Rudnay-művésztelep története 1945-1953

Kasznár Aranka:

121 Úgy látja, hogy a festőnek vannak képességei arra, hogy a szocialista realista művészet helyes irányát megtalálja. Erre vall az, ahogy az embert megfestette, bár igaz, hogy formalista múltat visel magán. Tagadja, hogy a festő nem árulja el azokat a képességeket, amelyek bizonyossá teszik, hogy portré és emberábrázolásban nagyobb eredményeket fog elérni. Udvary Dezső:

128 Az előző képeknél figyelembe vettük az elrajzolásokat. Itt meg kell nézni a kezeket, teljesen rossz, formalista. Ha a munka tanulmány volt, akkor jobban bele kellett volna mélyednie a festőnek. Színben sem tetszik neki. A kép előnye talán az a szellemiség, ami az arckifejezésben van. Az arckifejezésben van valami szimpatikus. Itt embert lát, ellentétben sok képnél, ahol több a forma, de nincs ember.

129 Kun István Bajai hídépítők című képéről az alábbi két vélemény hangzott el. Szabó Valdimír: A kép színvilága kellemetlenül összhangtalan. Barnába van ágyazva az egész, és a többi színek, amelyeket felhasznált, semmiképpen nincsenek evvel a barnával összhangban. Ettől a rossz színhatástól el is ment a kedve, hogy tovább nézze, mit ábrázol a kép. Távlati hibák is vannak. (Vasrúd mellett lévő két alak.) Toroczkai Oszwald: Úgy gondolta, hogy ahogy Szőnyinél

130 megállapították a közérthetőség hiányát, itt nyugodtan megállapíthatják, hogy a közérthetőség túlságosan dominál. Annyira közérthetően festette meg és ezáltal olyan keménységet vitt a levegőbe, hogy nem tudja inkább színes fotónak, vagy műszaki rajznak nevezze-e. Annyira konkrét, mindennek megvan a helye, ha perspektivikusan rosszul is. Ezzel a konkretizálással azonban a festői értékeket feláldozta, és nem fektetett súlyt arra, hogy összességében adjon egy összhatást. A kép csupán részleteiben élvezhető és példája annak, hogy mit nem szabad a közérthetőség kedvéért feláldozni. Részleteiben vannak szépségek, de a képnél nem az a fontos, hogy 127 Székelyné Kasznár Aranka (Budapest, 1913. április 1. -): festő, rajztanár. 1934-1937 között Papp Gyula festőiskolájában tanult. 1943 óta vesz részt kiállításokon. Grafikákkal, olajképekkel szerepelt a Szocialista Képzőművészek Csoportjának kiállításain. 1958-ban a Műcsarnok kamaratermében rendezett önálló bemutatót bányászok, munkások életét megörökítő, realista szemléletű szénrajzaiból, akvarell és tus városképeiből. Gyűjteményes anyagát 1973-ban a Fényes Adolf Teremben mutatta be. 1959 óta rajzpedagógusként működik. Tájképek, portrék mellett főként az ipari téma foglalkoztatja képzeletét. - írod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp. 1985. 128 Udvary Dezső (1891-1975): festő. A szolnoki művésztelep tagja volt. 1917 óta Tisza menti tájképeket állított ki a Műcsarnokban, 1926-ban Pozsonyban rendezett műveiből kiállítást, s ez alkalommal két képét vették meg a pozsonyi múzeum részére. 129 Népműv. Min. III. o. ir. 53. d. 1715-16/1950. 263-264. 130 Szőnyi István: Este a Művésztelepen című képére utal, amelyet szintén hasonló kritikával illetett.