Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KEMÉNY JÁNOS A bajai Rudnay-művésztelep története 1945-1953

Ferenc is. "Redő Ferenc megnézte a munkáinkat, megnézte az iskolánkat és mindent meghallgatott. (...) Azzal köszönt el, hogy mi csak legyünk nyugodtak, minden marad a régiben, nem lesz csere-bere a mi személyünket illetően, s a pénzt is folyósítani fogják számunkra úgy, mint azelőtt." Az ígért 1200 forint azonban még egy ideig váratott magára.

74 A fent említett gondokra Rudnay Gyula is utalt 1949. október 3-án Bábonymegyerról B. Mikii Ferenchez írt levelében.'A. legnagyobb zavar van a telep ügyében is. Bak János express levele szerint a város kifogásolja az új tagok beutalását, mert a pályázat feltétele nőtlen és egy nős felvételét írja elő. Ez tény. Mind a két beutalt nős, talán gyermekekkel. Ezeknek pedig helyet nem tudunk adni (...). Most mi lesz? Majd megoldódik. Az én véleményem szerint leghelyesebb lenne új pályázatot kiírni. Az én véleményem már augusztus elején, a pályázat zsűrizésekor az volt, hogy leghelyesebb lenne új pályázat kiírása szabatosabb formában, mert meddőnek találtam a művek nélküli pályázatokat."

75 Végül is a művésztelep személyi összetételében 1953-ig nem következett be változás. Rudnay Gyula vezetésével továbbra is Kun István, P. Bak János és B. Mikii Ferenc dolgozott a bajai Rudnay-művésztelepen. A személyi kiadások fedezésének gondja is újult erővel jelentkezett 1949-ben. Babies József polgármester június 9-én felterjesztést intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Hivatkozott a 108.616/1947. VKM VII. számú döntésre, amellyel a minisztérium az 1947/48. évi költségvetési évben is havi 1200 forint támogatásban kívánta részesíteni a bajai Rudnay-művésztelepet. A város ezeket az összegeket megelőlegezte, mert metszetsorozata (1940-ben könyv alakban is megjelent) és számos egyéni technikájú, csendéletet ábrázoló monotípiája, monogravűrje. Ismert ornitológus és fotóművész. Kortárs művészekről készített fotóportréit 1965-ben mutatta be a Magyar Nemzeti Galériában. 1981-tól érdemes művész. - írod.: POGÁNY Ö. Gábor: Koffán Károly munkássága. Bp., 1974. 73 Luzsicza Lajos (Érsekújvár, 1920. feburár 13. -): festő, Munkácsy-díjas, érdemes művész. A Képzőművészeti Főiskolán 1940-1947 között Aba-Novák Vilmos, Kontuly Béla és Kmetty János növendéke, 1948-ban képzőművészeti szabadiskolát alapít és vezet Tatabányán. 1950-1960 között a képzőművészeti élet különböző posztjain dolgozik, így 1954-től 1959-ig a Műcsarnok vezetője volt. 1961 óta a művész-szövetség területi (vidéki) titkára. Számos kelet- és nyugat-európai tanulmányutat tett, évente megfordul Csehszlovákiában. Itthon a Csók Galériában (1963), Békéscsabán (1975) és Veszprémben (1977) állított ki. Külföldön Csehszlovákiában (1959, 1960, 1968), az NSZK-ban (1964, 1970, 1974) és Svájcban (1968) mutatkozott be. 1964-ben SZOTdíjat, 1971-ben Munkácsy-díjat kapott. 1980-ban érdemes művész kitüntető elismerésben részesült. Festészetének állandó ihletője a felvidéki táj. Állandó visszatérő témája az Alacsony-Tátra, de ugyanígy foglalkoztatják hazánk hegyes-dombos tájai, a Balaton-felvidék, a Dunakanyar és Nógrád. Figurális kompozíciói a hajóépítők világát ábrázolják. - írod.: P. Sz. T.: Művész életrajzok. Bp., 1985.; ACSAY Judit: A művészetszervező művész. Luzsicza Lajosról. Művészet, 1987. 9. 74 KUN István visszaemlékezése. 13-14. 75 KŐHEGYI Mihály - SÜMEGI György: Rudnay Gyulát idézve. Forrás, 1978 februári szám „Művészet" című rovat 92.