Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

ellenség éhen és fagyon nyomorogva pusztuljon, a magyar had által pedig szüntelenül előzve és oldalazva, üldözve és csapdoztatva fogyasztassék bekövetkezett egyszersmind e hadviselés átka is, mely a kizaklatott népet megtizedelte s vagyonilag tönkre tette [...] Önmegadással engedelmeskedett a magyar nép fejedelme szigorú parancsának [...] E cél tehát elérve lőn: Rabutin hada több kárt vallott emberben és baromban, mint ha néhány véres csatában vereséget szenvedett volna [...], de drága volt e nyeremény, mert ennek árán a magyar nép lakta fél ország ment veszendőbe."

110 Az eredmény azonban korántsem állott arányban a veszteséggel. Ezzel a módszerrel a szabadságharc alatt egyetlen császári egységet, sereget sem sikerült nemhogy megsemmisíteni, de céljától eltéríteni sem. Rákóczi később, 1708-ban már reálisan értékelte ezt a katonai módszert: „[...1 az vala az kapitányoknak dicsőséges principiumja, hogy apró s lopó portákkal lopják ki ez világbúi az németet, kiknek egyéb nyeresége alig vala, hanem hogy most is vágának két németet, most hozánk hármat! Mely dicsőséges vitézeket kérdezek: tu, quis es? hol béres, hol szóga

111 lett belólök, akiket az gazszélen nyomorítottak meg, nagy triumphussal szaladtak vissza lopó uraimék; mely után erőssebb portákat küldvén, teljes dicsőségek vala, az midőn mondhatták, hogy megszalasztották az magában megforduló és az hadi rend szerint dandárjára menő, elől- vagy hátul-járót, egész az truppig űzvén; nyakrafűre űzettették magokat az ráctúl, s ususba ment, hogy szaladni kell akkor, mihent az truppot eléri az német, melynek megbontása nem nékiek való. Végtére az elmúlt télen megpróbálánk áztat is, hogy corpusocskák

112 által folytattuk az hadakozást, mellyek mihent elcommendéroztattak, egynéhány portácskát fiadzván, teljes nyereségek vala, ha olyan hírt kaphattak, az mellyel megtérések alkalmatosságával megmenthették magokat s kifáraszthatták lovaikat."

113 A Kecskemétre még az előzőnél is vészterhesebb 1707. esztendő egy olyan fejedelmi döntéssel kezdődött, amelyről természetesen Kecskemét városa még semmit nem tudhatott. Rákóczi nyilván elfogadta Károlyi javaslatát a rácok elleni katonai akcióról, s Munkács várából 1707. január 3-án utasította gróf Bercsényi Miklóst, hogy a Duna-Tisza közi lovas hadakat tartsa készen, Deák Ferenc ezredét, a Jászságot és Csáky Mihály ezerét küldje Csongrádra; 110 HORNYIK János, 18G0-18G6. IV. 181-182. - Debrecen hasonló nyomorúságáról, s a kitelepítetteket ért megkárosításáról, fosztogatásáról 1. Dobozi István főbíró két levelét Károlyi Sándornak: KO V.337-338., 518-520. - Szerintem a katonai mellett politikai oka is volt a kiköltöztetésnek: a konföderált állam vezetése tekintet nélkül a lakosságnak okozott hatalmas kárra, mindenáron demonstrálni akarta, hogy a lakosság nem hajlandó az ellenségnek meghódolni. 111 Az akkori katonai csapatokat nagyszámú nem fegyveres személy kísérte (kocsisok, lovászok, szolgák stb.) 112 Nagyobb létszámú portyázó egység. 113 Eger, 1708. jún. 6. Rákóczi Károlyi Sándornak. AR 11.275.