Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

TÓTH ÁGNES Adatok az 1946-os magyarországi délszláv összeírás történetéhez

Az összeírás előzményei Valamennyi közép-európai országban a II. világháború utolsó szakaszában - tekintve, hogy ekkor már évtizedek óta nyilvánvaló volt a Trianont követően kidolgozott kisebbségvédelmi rendszer kudarca feladatként jelentkezett a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, elvi alapokon való újragondolása. Ennek ellenére a háborút követően megfogalmazott politikai (párt)programok nem tértek ki súlyának megfelelően e problémára, vagy továbbra is külön mértékkel mérték a jogokat az egyes nemzetiségek számára, aszerint, hogy az adott ország kül- és belpolitikájában éppen milyen súlyt mondhattak magukénak. Jól példázza ezt az a jelentős eltérés, ahogyan a kisebbségi kérdés a magyarországi politikai pártok, és a kormány programjában megjelent, illetve a gyakorlatban megvalósult. Magyarországon a II. világháborút követően először deklaratív módon az 1945 folyamán napvilágot látott pártprogramok foglalkoztak az itt élő nemzetiségek helyzetével, és tettek kísérletet arra, hogy az ehhez kapcsolódó álláspontjukat megfogalmazzák. Az egyes pártok programja e tekintetben gyakorlatilag megegyezett, azaz mindegyikük egyenjogúságot, szabad fejlődést, és jogaik részletes kidolgozását ígérte az itt élő nemzetiségeknek. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy nem az ország összes nemzetiségére vonatkozó elvi állásfoglalásról, illetve ennek nyomán megfogalmazható valóságos cselekvési programról volt szó. Hiszen a hazai délszlávok ekkor már erőteljes politikai szerepvállalásra törekedtek, konkrét hatalmi, gazdasági, kulturális követelésekkel, a németséget viszont kollektive bűnösnek bélyegezve, jogi, és gazdasági szankciókkal sújtották. A hazai szlovákok felé tett gesztusok pedig inkább a Szlovákiában folyamatos jogsérelmet szenvedő, és sok helyütt fizikai létükben is veszélyeztetett kisebbségi magyarság helyzetének javítását célozták, semmint az itt élők igényeinek figyelembevételét jelezték. Az általánosságban megfogalmazottak tehát nem, vagy nagyon is eltérő módon jelentek meg a napi cselekvés szintjén. Miután 1945 derekára bebizonyosodott az is, hogy tarthatatlan az az álláspont, miszerint nincs összefüggés a szomszéd országok területén élő magyarság, és a magyarországi nemzetiségek helyzete között, az egyes pártok is a konkrétabb megfogalmazásra, és ígéretekre helyezték a hangsúlyt. Ez azonban továbbra is a napi politikának alárendelve, kapkodva, a nyilvánosság teljes kizárásával történt. Erre jó példa a Magyar Kommunista Párt "eljárása", amikor Rákosi Mátyás és Révai József 1945 nyarán prágai és belgrádi látogatáson vett részt. Mivel nem ismeretes a