Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

MERK ZSUZSA Adatok Budanovich Lajos püspök tevékenységéhez a Délvidék Magyarországhoz kerülésének időszakában (1941-1944)

hogy a nyilatkozatot nem írja alá. Erre válaszul közöltem, hogy másnap reggel fél 8 órakor indulok vissza Budapestre, addig még kész-séggel állok püspök úr rendelkezésére, a történtekről miniszteremnek és az apostoli nuncius úrnak jelentést teszek, és mindenekre nézve a felelősséget a kultuszminiszter úrról és saját magamról határozottan elhárítom. Budapestre érkeztem után a kultuszminiszter úrnak élőszóval, az apostoli nuncius úrnak pedig írásban jelentést tettem. A történtek után 3 napra a szabadkai katonai parancsnokságtól a vezérkari főnökség közvetítésével a miniszterelnök úr jelentést vett arról, hogy Budanovich püspök Budapestre való távozásra kért engedélyt. A kultuszminiszter úr távollétében a miniszterelnök urat szabadkai tárgyalásaimról Stolpa államtitkár úr tájékoztatta,

26 akinek meghallgatása után miniszterelnök úr olyan értelmű utasítást adott Szabadkára, hogy Budanovich püspöknek Budapestre való utazását csak abban az esetben engedélyezzék, ha ő írásban megkéri a kultuszminiszter urat, hogy járuljon hozzá Budapestre jöveteléhez, itt fogadja őt vendégül. Miután Szabadkáról azt jelentették, hogy Budanovich püspök ezt a levelet postára adatta, a kultuszminiszter úr hozzájárult ezen kérés teljesítéséhez. A Budapestre érkező püspököt a domonkosok házfőnökével a keleti pályaudvaron fogadtam, és elkísértem a domonkosok zárdájába, ahol számára a kultuszminiszter úr megbízása alapján és költségére a püspök úr számára lakosztályt és ellátást biztosítottam. A történtekkel egyidőben a kalocsai érsek úr a V.K.M.-től 2272/1941. I. sz. a. átiratot kapott, amelyben a kultuszminiszter mint az egyházi nagyjavadalmak feletti vagyonfelügyelet gyakorlója felhívta, hogy a kalocsai érsekségnek visszakerült javait vegye gondjaiba, annál is inkább, mivel a javak a szerb megszállás alatt is a kalocsai érsekség telekkönyvi tulajdonában maradtak. Ennek az átiratnak birtokában a kalocsai érsek úr bizottságot szervezett, amelynek tagjai dr. Jalsovszky Jenő szanáló bizottsági elnök, Hargittay Mátyás jószágigazgató, Kujáni Ferenc kanonok, Korbuly Kornél uradalmi ügyész, Geosits Gyula erdőmérnök és vitéz Sümeghi Gyula uradalmi főszámvevő. A bizottság feladatául azt a megbízást kapta, hogy a Bácskával visszatért kalocsai érseki javakat vegye leltárba, nyerjen tájékozást a javak eddigi kezeléséről, és tegyen javaslatot a jövőben követendőkre nézve. A bizottságnak Bácskába való beutazási engedélyét az érsekség egyidőben kérte a V.K.M.-en keresztül a vezérkari főnökségtől és a szegedi dandárparancsnokságtól. A kultuszminiszter úr, akinek a kalocsai érsekség bácskai anyagi ügyeiről közvetlen értesülései nem voltak, úgy vélte, hogy a bizottság munkája nem égetően szükséges, ezért a beutazás azonnali engedélyére nézve nem tett intézkedéseket. A szegedi dandárparancsnokság a beutazási engedélyt azonnal megadta, és mivel Bácskából az egyik riasztó hír a másikat követte, a bizottság kénytelen volt azonnal Bácsra utazni, ahol a kalocsai érseki javak Stolpa József a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára