Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

A madarasi párkány létszáma 88 fő volt szemben a bajai 66-tal.

61 A dzsámiszolgák (templomi alkalmazottak) mellett magas a müsztafizok (várvédő janicsárok) és topcsik (tüzérek) létszáma, ulúfedzsi (lovas) pedig Madarason van a legtöbb. Ezek minden bizonnyal portyázó járőrök voltak, akik Baja és Szabadka között tartották az összeköttetést, és teljesítettek biztonsági szolgálatot. Hol állott a madarasi palánkvár? Helyét a ma már Katymárhoz tartozó turski grad elnevezés őrizte meg számunkra. A területet a későbben beköltözött svábok is bunyevácul nevezték meg, s mind a mai napig így hívják. A Madarastól délnyugatra, Katymártól délkeletre, a Roglatica dűlőben fekvő kis dombot minden oldalról víz veszi körül. A mocsarat a dombtól északra folyó Kígyós patak táplálja. A mintegy 200300 méter hosszú, 100-150 méter széles és 2-4 méter magas domb jól kiemelkedik környezetéből. A domb déli felén állott a vastag gerendák és cölöpök párhuzamos sora közé döngölt, földből készült palánk. Belül azonban téglából falazott épületeknek is kellett állniok, mert régészeti terepbejárások során nyomait megtaláltuk. A kövek és fehérmárvány töredékek bizonyára a dzsámiból származnak. A palánk építéséről nincsenek adataink, de nem a hódoltság korai szakaszában készülhetett, mert akkor az 1565-ös és 1568-as zsoldjegyzékben bizonyára előfordulna neve a környező várak társaságában.

62 Az 1598-as elköltözés után megmaradt lakosságnak nem lehetett könnyű eltartani a török katonaságot. Amikor Liptay Imrét 1659-ben követségbe küldték a török császárhoz, meghagyták neki, mit kell sérelmeznie. Többek között azt, hogy az ispáhik és pasák az adózást naponként növelik és mértékét feljebb verik. A dézsmát hamis kilával és iccével mérik, s persze nem a saját kárukra tévednek. A rájáknak kétszer-háromszor is "ajándékot" kell adniok. Éjjelnappal dolgoztatnak velük, sőt néha munkaerejüket máshová adják el.

63 A török birodalom belső bomlása következtében a magyarországi török végvárak katonaságának aktivitása lecsökkent, váraikból csak nagyobb egységekben mertek kimozdulni. A várak közötti elvadult területet keresztül-kasul nyargalták a magyar végváriak, akik elsősorban zsákmányt kerestek itt.

64 A katonákat nemcsak a vármegye és földesúr küldte a déli területekre, hanem az éhség és a zsold elmaradása is kiűzte őket védett helyeikről, s tette őket fosztogatóvá, rablóvá.

65 Hódoltságba történő portyázásuk - láttuk - nem új jelenség, formái hosszú évtizedeken keresztül alakultak ki. A rendszeresen elmaradt fizetés kényszerítette a végváriakat arra az egész XVII. században, hogy vagy szépszerével, vagy 61 VELICS Antal-KAMMERER Ernő, 1886. I. 432. 62 VELICS Antal-KAMMERER Ernő, 1886. II. 386-387., 473. 63 NAGY Iván, 1855. 201. 64 SZAKÁLY Ferenc, 1969. 27. 65 TAKÁTS Sándor, 1904. 16-24.