Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

teendője a vidék benépesítése volt. Először Óbuda és Pócsmegyer környékéről telepített Esztergom vidékére embereket, de mindez kevésnek bizonyult. Ezért 1597 nyarán mélyebben lemerészkedett a hódoltságba, és egészen Tolnáról hozott újra keresztény embereket. A rácokat is meg akarta nyerni céljának, de azok nem álltak rá az alkura. A következményeket Pálffy Miklósnak 1597. július 20-án Rudolf császárhoz írott leveléből ismerjük: az újvári, komáromi és esztergomi zsoldos gyalogosok 385-en portyázásra indultak, hogy a török kalandozását ellensúlyozzák, s a csauszoktól valamely híreket puhatolhassanak ki. Útközben Szentendrénél még vagy 100 katona csatlakozott hozzájuk, ám semmi kedvező hadi vállalat nem kínálkozott nekik. Megtudták azonban valahonnan, hogy a bajai bég népével elvonulásra készül, s ezért Bajára törtek. A rácokon kívül 400 törököt mészároltak le, ingóságokkal nehezen megrakott 35 szekeret, 1100 ökröt és tehenet, 400 lovat - melyek közül 200 nyerges volt - zsákmányoltak, s ezekkel a levélírás napján szerencsésen haza is tértek Újvárra. Pálffy kémeket küldött a török császár táborába, Filipopolba és Adrianápolyba. Ezek egyúttal egy pátenst vittek a rácoknak, hogy a magyar király jogara alá meneküljenek, és hagyjanak fel a török támogatásával. Ennek nyomán 14 község megígérte a csatlakozást, és követeket küldött Pálffy-hoz, aki a községek nevét megírta a császárnak, de az oklevél közlője ezeket elhagyta. A rácok a következő feltételt szabták: az első évben nem fognak adót fizetni. Ezzel szemben kémszolgálatra kötelezik magukat. Minden héten 1-2 ember bejelenti majd a török hadi szándékát a császáriaknak.

59 A tapasztalt Pálffy néhány rác ifjút is magához csalogatott, akik megnyerték az ügynek a többieket. Levelének ez a része azonban elrohadt, olvashatatlan, de az eredeti két szerződés, melyeket leveléhez csatolt, megmaradt, s így a végső eredményről ezek a magyar nyelven írott okmányok felvilágosítást adnak. A két egyezséglevél egyikében 15, a másikban 23 környékbeli község vállalja, hogy Esztergom tájára költözik. Az aláírók között György madarasi kalugyer is szerepel: "Mi Pap Farkas aranyasi, Voichin Radyth borsodi, Jusbas Orgivan nagy-geöriczi, Robacsay Ilia kispatalomi, Kenéz Lázár kachmári, Vökön Kenéz vámteleki monostori kalugyerek; György madarasi, Radyvo újvárosi, Lázár Kenéz nagypatalomi, Radowány Györgyny (sic!), Dobrothe Kenéz legyeni, Lukács Garai zombati, Dragai baskuthi, György kenéz sári, és Mihály körtvélyesi rácz falukban való tiszttartók és papok, az megnevezett rácz faluknak képekben valljuk ez mi levelünk rendiben, hogy mi hajtottunk fejet és hódoltunk meg az mi kegyelmes és törvény szerént való fejedelmünknek, az keresztény hatalmas római császárnak és magyarországi királynak, az fölséges Rudolphus császárnak, és kötjük 59 JEDLICSKA Pál, 1897. G27-628.