Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

későbbi esztergomi érsek, aki 1553-ban Konstantinápolyba vezetett követséget, és a Dunán lefelé hajózva vidékünket is érintette. így ír: "Jóságos Isten! Mily szomorú képet mutatott az egykor oly jó és termékeny föld, milyen elhagyatott itt minden, mennyi vad tanyáz a szántóföldeken és szőlőkben, milyen ritka mindenfelé a földműves, ritka az állat s csak a pusztaság végtelen. Kormányosunk, egy szerb ember, beszélte, hogy hajdanán, amikor még hazánk épségben állott, itt egy községben több lakó volt, mint amennyit most harmincban alig lehet találni. Mit szóljak a földig lerombolt városokról, melyeknek immár neve is elenyészett?"

44 Verancsics kitűnően tudott horvátul, szokásaikat odahazulról ismerte.

45 így leírása hiteles, bár — fogjuk látni - a viszonyok ennél bonyolultabbak, sokkal összetettebbek voltak. Az ország népének megfogyatkozása, gazdasági erejének hanyatlása ugyanis nemcsak a török elfoglalta területekre volt jellemző. Már 1535-ben említik a felvidéki rendek, hogy néhol csak két vagy éppenséggel négy jobbágynak van egy ekéje. A jobbágyoktól elszedték a lovakat, marhákat, s így földjüket alig tudják megművelni. Az 1555-ös országgyűlés azt mondja a szerencsétlen jobbágyokról, hogy az ország minden részében nemcsak a törökök, hanem a mieink is elnyomják és üldözik őket. A pestis és sok más csapás számukat nagyon megapasztotta, s alig képesek többé pénzbeli terheket viselni.

46 Megemlítik róluk 1557-ben, hogy végnyomorban sínylődnek; 1559-ben pedig azt, hogy a rossz termés és a drágaság miatt sok helyütt makkal táplálkoznak, és csak nagy nehezen tengetik életüket. Az egykori pénzügyi írásokat tanulmányozva kitűnik: mindez nem túlzás.

47 A török defterek (adókönyvek, pénzügyi jegyzékek) igen fontos forrásai a hódoltság alatti területek történetének. Isztambulból 1545-ben érkezett meg Budára Csandarlizade Halil bég, hogy szultáni parancsra összeírja a török megszállta városokat és falvakat lakosaikkal és a hozzá tartozó pusztákkal együtt. Halil bég Szulejmán nagy kegyeltje volt, hiszen egyik unokájának nevelője és az isztambuli főmufti (a mohamedán jog legfőbb magyarázója) veje volt. Ebben az időben még a szandzsákok összeírására a birodalom magas rangú, legmegbízhatóbb tisztviselőit jelölték ki. Halil bég nevét később még hosszú évtizedek múltán is emlegették határvitákban és államközi tárgyalásokon, ahol defterére, vagyis összeírására mindig mint valami megdönthetetlen és csalhatatlan okmányra hivatkoztak, mely szerintük legkorábbi magyarországi 44 VERANCSICS Antal, 1857. I. 290. 45 VERANCSICS Antal családja Boszniából származott, de amikor a törökök oda behatoltak, Dalmáciába telepedett át. Itt született Antal fiuk, Sibenik városban. MATKOVIC Petar, 1884. - ZELLIGER Alajos, 1893. 545. - TORBARINA, Josip, 1969. TARDY Lajos, 1973. 91. 46 Az 1555. 3. t.c. KOLOSVÁRI Sándor-ÓVÁRI Lipót, 1897. 383. 47 ACSÁDY Ignác, 1888. 207.