Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

Mivel a helytartótanács Budán működött, az egyik legfontosabb központi hatalmi szervezet ismét az ország egykori fővárosába került. Ennek hatására Pest megye irányításában ismét érvényesültek azok a tendenciák, amelyek Mohács eló'tt is hatottak. A helytartótanács vezetője, az ország mindenkori nádora lett Pest-Pilis-Solt egyesült megyék örökös főispánja (supremus comes). 189 A megyei közgyűlések (generalis congregatio) szerepe ismét sokat nőtt, és a megyei nemesség egyik legfontosabb érdekérvényesítő fórumává vált. Ez a terület a szó szoros értelmében részt vállalt, sőt követelt magának a törvényhozásban, részben az országgyűlésre küldött követei révén, kiknek a közgyűlés adta meg a követendő utasításokat, részben pedig az igényeknek megfelelően a megyei statútumok, rendeletek, szabályzatok meghozatalával. Az országgyűléseken főleg a reformkorban ennek a megyének a szerepe valóban meghatározóvá vált, a szó szoros értelmében vezérmegye lett a törvényhozás fórumán. Tekintettel arra, hogy a nemesi vármegye volt jogosult a nemesség jogi ügyeiben dönteni, a vármegye törvényszéke (sedes iudiciaria - sedria) folyamatosan gyakorolta jogait. A kisebb ügyeket az alispán vagy a szolgabírók döntötték el. A jobbágyok pereiben a földesúr bírósága, az úriszék döntött, a kisebb jelentőségű ügyek esetén a falusi bíróra várt ez a feladat. A közigazgatást a megye területén a közgyűlés által választott tisztségviselők végezték. Az alispán (vicecomes) volt a legmagasabb választható tisztségviselő a megye élén. O elnökölt a megyegyűléseken, és a sedriát is általában ő vezette. A XVIII. századtól másodalispán (subtitulus vicecomes) segítette munkáját. A hivatali munka szakszerű végzéséért a főjegyző (nótárius) és az aljegyző (vicenótárius) volt a felelős. A megyei tisztségeket rendszeresen betöltötték a közgyűlések választásai alapján. Az egyes járások élén álló szolgabíró (iudex nobilium) több tucat falu és mezőváros igazgatását ellenőrizte. A XVIII. században ezekhez újabb tisztségek, hivatalok társultak. A megyei tiszti ügyész (fiscalis), az adószedő (perceptor), a levéltárnok és a pénztárnok az igényesebb és szakszerűbb közigazgatást szolgálták. A megyei főorvos (phisicus), a sebész (chirurgus) és a bába (obstetrix) a közegészségügy megszervezését és hosszabb távon nagyfokú javítását tették lehetővé.

190 A hódoltság idején is fennmaradtak a megyéken belül a járások, bár érthetően fontosságuk lakosaiknak számával együtt apadt. A dica-jegyzékek és egyéb nyilvántartások általában ezek figyelembe vételével készültek, bár a jelölések távolról sem következetesek. Megkülönböztetésük gyakorta az élükön álló szolgabírák nevével történt, de több alkalommal sorszám szerint jelölték ezeket. Az 1683-ban készült dica-jegyzék már az egyes járások központja alapján adta meg a neveket. 1574-ben, tehát még csaknem egy évszázaddal az egyesülés előtt Pest megyében az elkészült lajstrom szövegezése szerint "Judices nobilium 189 Más megyékben vagy az uralkodó nevezte ki a főispánt, vagy örökös egyházi vagy világi főispánok, főúri családok látták el a főispáni teendőket. 190 CSIZMADIA Andor, 1976. 37-43.