Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

pusztítás és a pusztulás mindamellett nem volt folyamatos, hanem a nagy katonai események függvényeként jelentkezett több szakaszban. Az egyébként is eró'sen gyérülő' lakosság Mohács után élte át igazán az addig csak jórészt hallomásból ismert borzalmakat. A török hadak járása, a félelmet tudatosan növelő öldöklései miatt, és mivel a lakosság jelentős hányadát rabságba hurcolták, a települések száma gyorsan apadt.

125 Főként a Duna mentén, ahol részben vízen, részben szárazföldön csaknem folyamatos volt a martalócok és a katonaság jelenléte, vált egyre kevésbé elviselhetővé már az első évtizedekben is a megmaradottak élete. Éppen ezért néhány évtized elmúltával Baja kivételével, ahol kisebb katonai létesítmény állandósult, alig találjuk az élet nyomát. Mind a defterek, mind a dézsmajegyzékek azt igazolják, hogy a XVI. század végéig a Dunától valamivel távolabb eső területeken még több településre tért vissza a lakosság egy része. 1543-ban az érseki dézsmálok még Csantavér, Kelebia, Ludas, Napfény, Szabadka, Tavankút, Veresegyház, Vámtelek, Zobnatica, Sebesegyház, Gyurica, Cobor-Szent-Mihály (a későbbi Zombor) lakóitól még be tudták szedni a terményeket. Nem kellett üres kézzel távozniok Mátéháza, Cservenka, Nádalj, Nemes-Militics, Révfalu-Palánk, Szeghegy és Vaskút településekről sem. Néhány évvel később a füleki őrség hajtotta be az adót Krenyava, Nagy keresztúr, Meggyes és Szivác helységektől. 1579-ben Czobor Imre birtokain, Tapolcán, Szentpálban, Halmoson, Jánosiban és Szántón járt eredménnyel a végrehajtó. Az 1553-1554. évi fejadó kivetése során a defterek tanúsága szerint a titeli nahijében 32, a bácsi nahijében 69, a zomboriban pedig 59 településen találtak lakosokat. A bajai nahije községei: Kunbaja, Novibajmok, Nagybajsa, Kisbajsa, Banovce, Bodakút, Csanád, Csifanca, Feketehegy, Nagyfény, Gyurgyin, Kishegyes, Nagyhegyes, Ivánka, Kelebia, Likas, Ludas, Máda, Madaras, Mélykút, Obrocsánya, Ómarovica, Pacsér, Pálegyháza, Roglatica, Sofrony, Szabadka, Sebesegyháza, Szeghegy, Szegegyház, Tavankút, Tornyos, Újváros (Zabnatica), Vörösegyház és Vizes voltak.

126 A török állam berendezkedése során nem ritkán gondoskodott a megfelelő katonai védelmi rendszerről is. Ennek eredményeként a Duna-Tisza közének déli részén már a XVI. században létrehozta a maga kisebb-nagyobb katonai létesítményeit. Ennek következtében, miként részben már láttuk Szabadkán, Baján, Zomborban, Bácsban és Titelben voltak őrségek.

127 A hódoltság viszonylag békésebb éveiben, időszakaiban a török földesurak majorsági gazdálkodásuk érdekében védték az ott élő jobbágyokat, így a települések, még inkább a lakosok száma a védettebb helyeken számottevően meg is nőtt. A XVI. század derekán és annak második felében A pusztítás főleg addig volt nagy, amíg a terület tartós elfoglalására sor nem került. Később már adóik és egyéb szolgáltatásaik miatt valamelyest kímélték a lakosságot . BOROVSZKY Samu, 1909. I. 103-106. BOROVSZKY Samu, 1909. I. 99-102. Szabadka őrsége 1545-ben 24 főből állott, 1556-ban Baján 38 szerb martalócból tevődött ki az őrség.