Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

királyi városokat is. A megyék autonómiáját megszüntetve az országot 10 kerületre osztotta.

119 Ezek a közigazgatási reformok az érintettek bevonása, sót megkérdezése nélkül mentek végbe, és éppen ezért a császár halála után a nemzeti felbuzdulás elsöpörte azokat. Hangsúlyoznunk kell viszont, hogy ezek nagyobb része nemcsak racionális törekvés volt, hanem a továbbfejlődés lehetőségeit tekintve mindenképpen szükséges is. Éppen ezért már az 1790/91-i országgyűlés belátta ezt, és a reformok kidolgozására regnicolaris bizottságot küldött ki. Igen sajnálatos és egyben jellemző is, hogy ennek 1793-ra elkészült tervezete csak 1825-ben került az országgyűlés elé. A megyék területrendezése a Duna-Tisza közét is közvetlenül érintette. Ezeket a változtatásokat súlyos következmények nélkül megkerülni viszont nem lehetett. Ennek jele az is, hogy 1802-ben és 1807-ben is kénytelen volt foglalkozni vele az országgyűlés. Az ésszerű rendezéssel szemben azonban olyan súlyos csoportérdekek emelkedtek, amelyek rendi viszonyok között a józan reformokat sorra meghiúsították. Bár sok anomália halmozódott fel e területen is, mégis a magyar közállapotok sajátos alakulása miatt joggal mondhatjuk, hogy a nemesi vármegyék ebben a másfél évszázadban második virágkorukat élték.

120 Nemcsak a korábbi tételes jogaikat gyakorolták következetesen, hanem több esetben sajátos értelmezéseik alapján még ki is terjesztették lehetőségeiket. Igen figyelemre méltó volt és maradt a törvényhozáson belüli jogkörük. Kétségtelen, hogy a nemesi közgyűlések főispáni kijelölés nélkül választhatták meg az alsótáblára követeiket. Az 1625: LXII. tc alapján a közgyűlés szabta meg a képviselőválasztással kapcsolatos jogokat. Ugyancsak a közgyűlést illette a követek visszahívásának, és a számukra adható utasítások megfogalmazásának a joga is. De igen jelentős volt a megyék végrehajtói hatásköre is. Már 1545 óta, a XXXIII. tc. alapján gyakorolták a vis inertae jogát, amely szerint megtagadhatták egyes törvények végrehajtását, ha úgy látták, hogy az ellentétes a fennálló törvényekkel vagy az alkotmánnyal. Rendszeresen éltek a közgyűlések a statútumalkotás jogával is, amely a "helyi törvényhozásnak" felelt meg. Változatlanul megtartották a megyék a korábbi századokban is gyakorolt adóügyi jogkörüket is, amely alapján az egyenesadó felét ez az intézmény állapította meg. A végrehajtási autonómia szerves részének tekinthetjük a tisztviselők választásának, fizetésük megállapításának és visszahívásának a jogát is, amely az 1662: IX. tc-n alapult. Pest vármegyéhez csatolta. HENCZ Aurél, 1973. 32-33. Bár ezen anomáliák egy részét időközben orvosolták, még mindig jelentős volt az ún. exklavék száma, amelyeket II. József rendelete alapján felszámoltak. CSIZMADIA Andor, 1976. 145. CSIZMADIA Andor, 1976. 31-42.