Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Pintér Ilona: A Duna-Tisza közi Földművelésügyi Tanács (1947-1949)

lefölöző bizottságokban, amitől azt várták, hogy a kötött árrendszer következtében elért magasabb ár nagyobb része jut majd vissza a mezőgazdaságba.

49 Szorgalmazta a DTFT a mezőgazdasági hitel kérdésének megoldását is. Az álláspontja kialakításakor abból indult ki, hogy a termelési eszközöktől megfosztott mezőgazdaság csak megfelelő beruházások után lesz képes eredményesen termelni. A beruházásokhoz jelentős hitelekre van szükség, mert az infláció következtében a meglévő csekély tőke is megsemmisült. Készpénzhitel helyett azonban - tekintetbe véve azt is, hogy a készpénzhitel folyósításának a lehetősége korlátozott - termelőeszközök hitelezését kérte. Tette ezt azért is, mert a kormányzat programja szerint az ipari termelés fokozása várható. Ennek következtében sok olyan ipari termék, gép, eszköz, üzemanyag stb. fog rendelkezésre állni, amelyet a mezőgazdaság alig tud nélkülözni. A gyártott cikkek akkor értékesíthetők a legelőnyösebben, ha a parasztságot olyan helyzetbe hozzák, hogy azokhoz hozzá tudjon jutni. A földművelésügyi tanács szerint ez a természetben nyújtott hitellel lenne a legcélszerűbben megoldható.

50 1948 januárjában a kisüzemi gazdálkodás eredményesebbé tétele érdekében dolgozott ki javaslatot a földművelésügyi tanács. Ebben kifejtette, hogy a földreform birtokpolitikai periódusát követnie kell a termelés szakszerű megindításának. A birtokok többsége túlságosan kicsi. A rosszabb minőségű földeken és a forgalomtól távol eső helyeken 5 kh-on nem tud megélni egy család. Elő kell mozdítani az egészséges kisparaszti birtokok kialakulását, mégpedig úgy, hogy lehetővé kell tenni a kiosztott földek bérbeadását és eladását. Ezt a lehetőséget elsősorban azoknak a juttatottaknak kellene megadni, akik nem akarnak földműveléssel foglalkozni. Munkalehetőségeket kell teremteni az iparban, mert a földművelés nem tudja eltartani a lakosságnak több mint a felét. Emellett a jövő érdekében meg kell teremteni a mezőgazdasági ipart, mégpedig decentralizált kis- és középüzemek formájában, és fejleszteni kell az állattenyésztést.

51 A korszak másik sorskérdése a beszolgáltatás volt. Erről már a kamarai hivatal is állást foglalt egy, a közellátási miniszterhez címzett beadványában, amelyben a beszolgáltatás irányelveire tett javaslatot. A javaslat a következő öt pontból állt: 1) Szűnjön meg a kötelező beszolgáltatás különadó jellege. A beszolgáltatott termények árának megállapításakor vegyék figyelembe a tényleges termelői költségeket. 2) Állapítsák meg a fejadagot, és ezen felül hagyják vissza a gazdaságok vetőmag- és takarmányszükségletét. 3) Mérjék fel a terméseredményeket. 4) Az állatbeszolgáltatásnál vegyék figyelembe a gazdálkodó háztartásának szükségleteit, legyenek tekintettel az állatok termelőképességérej - arra, hogy igázzák 49. DTFT 1947. febr. 24-i tanácsülési jkv. 50. Ua. 51. DTFT 4850/1947.