Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten

Ugyanazon a napon - november l-jén -, mikor Kiss Miklós programja napvilágot látott, kértek fel a felső kerület választópolgárai közül néhányan egy másik helyi közéleti személyt a jelöltség elvállalására: Lestár Pétert. Lestár már 1861-ben is síkraszállt az országgyűlési mandátum megszerzéséért, akkor is Kiss Miklóssal szemben, de kisebbségben maradt. Lestár Péter, aki ekkor az árvaügyek kezelésével volt megbízva a tanácson belül, először visszautasította a felkérést, csak „Kecskemét városa népének a legtekintélyesebb értelmessége által tolmácsolt akarata és kívánságának engedve" vállalta el mégis a jelöltséget. November 2-án értekezletet tartott az őt jelölő választópolgárság, ahova meghívták. Az itt megnyilvánuló bizalom és megtiszteltetés erősítette meg benne a hitet, hogy résztvegyen a politikai küzdelemben. November 4-én nyomtatásban megjelent programjában („Kecskemét város Felső kerület Választó Polgáraihoz!" címmel) tett hitet politikai nézeteiről. Vallotta, hogy csak tetteiből lehet megismerni az embert: „...sajnálni lehet azon választókerületet, mely jelöltjét csak a megírt programjábúl itéli meg: önök és a haza java csak tetteket, tiszta és becsületes jellemet kíván". Nézeteinek alapját „az 1723-dik évben létrejött pragmatica sanctio, és az 1848-ki törvények" képezték. „Azért is hiszem és vallom: hogy az ország integritása és függetlensége fel nem adható, mert az honárulás." Független felelős kormányt és e kormánnyal összhangzásban álló megyerendszert kívánt. Kívánta a községi rendszer (rendezés) bevezetését, az úrbériség befejezését, polgári és büntető törvénykönyv kidolgozását, bíráskodás terén az esküdtszékek felállítását, a sajtószabadságot, „mert a hol nyilvánosság nincs, hol az ész békóba veretik, ott nemzeti szellemi kifejlődés, előrehaladás, nemzeti naggyá lét nem képzelhető". Kiállt a vallásszabadság, vallásegyenlőség mellett: „...a hol még egy hazának polgárai között a törvény azért is különbséget tesz, mert istenét más módon tiszteli, ott a kiskorúság nincs túlélve; - de ha a haza különbség nélkül minden egyes polgárától kívánja életét és vagyonát, a jogélvezetben ne legyen külömböztetés, - közös teherviselés egyenlő jogélvezetet követel". „Meggyőződésem - írta Lestár -, hogy e hazának jólléte és boldogsága nem a kevesek túljóllétéből, de az átalános jóllétből áll, mert csak ez a valódi nemzeti jóllét." Ennek érdekében megoldandónak tartotta a szabadkereskedelmet, az iparszabadságot, pénzintézetek felállítását - honnan olcsó kölcsön nyerhető -, a közlekedés mindenirányú fejlesztését. A nemzetiségek vonatkozásában azonban megmaradt az Eötvösék képviselte elveknél: „...megosztom mindezt e hazának minden külön fajú és nemzetiségű lakosával". Közjogi kérdéseket illetően a perszonáluniót ismerte el, amelyből közös ügyek, kötelezettségek származnak. A közös ügyeket azonban nem részletezte programjában: „...ezen közös ügyet feladatnak ismerem először meghatározni, ennek kezelésére és elintézésére oly módot alapítani meg, mely a Lajthántúliaknak - mentül szélesebb alapon - alkotmányos életük