Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Urbán Miklósné: Balanyi Béla élete és munkássága (Bibliográfia)

ügyek intézője: hozzá tartozott a városi könyvtár, a városi levéltár és a városi múzeum. Ez az év fontos dátum volt Balanyi Béla életében. 1942. október 24-én megnősült, feleségül vette Török Teréziát. Házasságukból 4 gyermek született, melyből hármat felneveltek. A háborús évek nehézségei között tovább folytatta munkáját. Nevéhez fűződik a nagykőrösi levéltár gazdag anyagának megmentése, rendezése, melyet 1944-ben, a háború elején, egy városkörnyéki szőlő présházában rejtettek el. A présház ajtaját 1945. január elején felnyitották, az iratokat a tartóládákból kiszórták, ezért sürgősen menteni kellett az anyagot. A nem túl biztonságos háborús időben Balanyi Béla vállalta - egy orosz katona kíséretében - a présház felkeresését és sikerült a város első jegyzőkönyvét, törökkori iratanyagot, számadáskönyveket elhozni, később a többi iratanyagot is beszállítani a volt méntelepi laktanya tiszti épületébe, ahol helyet kapott a levéltár. A város képviselőtestülete „méltányolta" áldozatos munkáját és 1945. április 3-án kinevezte Nagykőrös levéltárnokának. A háború elmúltával, fáradhatatlan szorgalommal, nehéz feltételek között, hat hónap alatt állította helyre a nagykőrösi levéltár „rendjét". 1949 és 1950 között a levéltár mellett a múzeummal és a könyvtárral is foglalkozott. A városi könyvtárat 1949 novemberében nyitották meg Nagykőrösön, melynek első könyvtárosa Balanyi Béla volt. 1950 augusztusában Nagykőrös levéltára átkerült Kecskemétre, vele együtt Balanyi Béla is a Kecskeméti Állami Levéltárba ment dolgozni. 22 évig dolgozott itt, mint levéltáros, ebből 20 évet (1953. május l-jétől 1973. április 30-ig) igazgatóként. Igazgatósága alatt még nagyobb odaadással dolgozott. Munkaideje reggel 7 órától délután 5 óráig tartott, vállalva a mindennapi utazásokat Nagykőrös és Kecskemét között. Balanyi Béla levéltárossága mellett, hosszú ideig dolgozott a nagykőrösi múzeumban is. 1949-től 1972-ig a múzeum igazgatója volt másodállásban. Különösen közel állt szívéhez a régészet. 1948-ban kezdte el „régészeti terepjárás"-ait. „Azzal a céllal indultam el a régészeti kutatások útján, hogy a múlt távlatában eltűnő nagykőrösi ember életéből feljegyezzem azt, amelyet írott emlékek nem őriznek" - vallotta egyik 1962-ben megjelent írásában. A múzeumi anyaggyűjtő munkát, a régészeti feltárásokat, leletmentéseket, nagy szeretettel, fáradhatatlan elkötelezettséggel végezte. Szabadidejét, nyári szabadságait, éjszakába nyúló hétvégéit áldozta erre a munkára. Ásatásai révén sok értékes leletre bukkant. Feltárta Nagykőrös és történelmi területén talált Árpád-kori faluhelyeket. Temetők, sírok, lakó-