Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

e/ Felette megkárosíttatik a városi peculium

68 az által is, hogy a magistrális személlyek mindenkor drágábban adják bé boraikat a kortsmában, mint más lakosoktúl venni lehetne, a mellett azok oly rosszak, hogy el sem mérhetődhetnek, és sokszor vagy pálinkának kifőzetni vagy végképpen kiöntözni kéntelenítettnek.

69 f7 Különös neme a szép gazdálkodásnak az is, hogy a magistratus a szegény sorsú néptől sem adója, sem árendája lefizetésére borait bé nem veszi, hanem deputatiót küld Pestre borokat venni. Ez meg veszi a bort, a bor elméretik, a bor árát le nem fizetvén,az a bor bíró 6 pro centum intereses

70 adóssága válik, s így az illy manipulatió végett a szegény lakos, minthogy borait a tanáts tőlle bé nem veszi, mind árendájával adós marad, és ez restantiákat

71 a pesti borvétel pedig passiva obligatorialisokat

72 szül. g/ A notariatusi hivatal az úgy nevezett Sági szigetet a szegénység kárára 545 forintokban v. czed. kiárendálván, és ugyan újra a lakos A panaszok megfogalmazása és a bizottság elé vitele olykor ellenkező eredményt hozott, mint amire a tanács ellen fellépők számítottak. Ez történt a bor dézsma esetében is. Ugyanis a panaszt tevők reményeivel teljesen ellenkező döntést hozott a bizottság, amikor megállapította, hogy az elszámolások nem igazán gondosak és pontosak. A legfőbb hibát mégis abban látta, hogy a dézsma beadása „ a lakosság kényére hagyatott." Éppen ezért a következetes és szigorú beszedésre hívta fel a tanács figyelmét. Kikötötte továbbá, hogy a dézsmálás akkor történjen „minekutánna a bor megtisztult". A lakosok pincéjében ellenőrizve a termést, a legjobb borból kell kivenni a dézsmát, szólt a döntés. I. 121-122. 68 Saját vagyon, tulajdon. Hasonló panaszok már 1786-ban is felmerültek. Ezzel a váddal a bizottság 1822. november 23-án foglalkozott. A tanács azt bizonygatta, hogy a „lakosok borai minden tekéntet nélkül a szügséghez képpest meg vetettnek", és nem minden tanácsbeli, illetve hivatalbeli adja be borát. A panaszok tényleges okaként azt emelték ki, hogy a lakosság nagy része nem rendelkezik megfelelő pincével, ezért boraikat sem a tél hidegétől, sem pedig a nyár forróságától nem tudják megvédeni, és ezért is kényszerülnek arra, hogy szüret után minél előbb eladják azokat. A jobb módú gazdák a megfelelő pincék birtokában csak tavasszal és a nyár folyamán értékesítik áruikat lényegesen kedvezőbb áron. Mégis azt kell mondanunk, hogy a vádak távolról sem légből kapottak, még ha a bizottság nem is vette túlságosan komolyan azokat. Nem valószínű, hogy csupán a véletlen számlájára írható az alábbi eset: 1808. februárjában a város két pincéjében lévő 3027 akó borból 855 akó, tehát közel fél ezer hektóliter olyan rossz és dohos volt, hogy azokat kimérni már nem lehetett. Ebből a tetemes mennyiségből ecetet készítettek, és helyette 1000 akójóféle" bor vásárlására adott a borbíró utasítást. A borbírói számadások alapos átvizsgálásával minden bizonnyal további olyan tényeket lehet feltárni, amelyek kellően indokolnák a lakosság körében elterjedt vélekedések megalapozottságát. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Kecskemét gazdasági fejlődése 1700-1850. 1994. 64. Utaltak arra is, hogy éves átlagban 3500 akó bort mértek ki a város kocsmáiban. Mivel ennek fele részét a dézsma borok tették ki, képtelenség lett volna a gazdák borait adó törlesztésére maradéktalanul átvenni. Ha valóban nem volt képes egy gazda adóját másképpen, csak borral kiegyenlíteni, erre megvolt korábban is a lehetőség, állították a tanácsbeliek. I. 114-116. 6 %-os kamtú. 71 Hátralék. 72 Tartozás.