Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

b/ Ami az adónak kivettetését illeti, erre nézve milyen törvénytelen és az emberiséggel öszve nem férkeztetthető vissza élések bé tsusztak légyen,

25 a következendők szolgálhatnak bizonyságul, úgy mint aa/ Hogy azon lakos társaik, akik a tanátsbelieknél vagy a városnál levő szolgákkal valamely öszve köttetésben állanak, minden köz terhek viselésétűi mentek, és sem kézi munkára, sem pedig szekerezésre nem alkalmaztattalak, holott a leg szegényebb sorsú adó fizetők, aki tsupán két lovat és 25 3-ik classisú földet bírnak, minden rend nélkül a mint a város szolgáinak tettzik, a malmokbúi ki fogattatván, az utazók kotsijok eleibe bé fogattatnak. bb/ A tehetőssebbek tulajdon házaikban az állandó, vagy által menő katonaságnak szállást vagy soha, vagy igen ritkán adnak,

26 a zsellérek és tehető lesz. I. 164. A különféle nyilvántartások áttekintése során néhány olyan visszásságra figyelt fel a bizottság, amelyet szó nélkül nem hagyhatott. A tények alapján megállapították, hogy Fekete Sándor és Kiss Pál szenátorok Páhi puszta egy részét nem vették meg, hanem csupán árendában bírják. A tanács állításával szemben a bérleti díj távolról sem fedezi a vásárlás során felvett kölcsön kamatát. Ezért „úgy vélekedik a deputatió: hogy ha az érdeklett cullorium ezentúl is árendába adattatna, az köz kótya-vetye mellett az electa communitas befolyásával történjen meg." I. 171-173. Azt is szükségesnek tartotta leszögezni a bizottság, hogy Monostor, Páhi, Ürbő és Ágasegyháza felosztása, illetve a vételárak beszedése körül távolról sincs minden rendben. A mulasztásokból eredő károkat a közösség nem köteles fizetni, de a bizottság viszont nem érzi magát feljogosítva arra, hogy ez ügyben döntsön, ezért ezt „a felsőség eleibe terjeszti". I. 173-174. A Monostoron kiosztott beneficiális földek eladását a bizottság egyértelműen helytelenítette, de ezen birtokok visszaszerzését csak az úriszék és a nemesi vármegye törvényszékének bevonásával tudja elképzelni. Az ingatlanok adás-vételének megtiltását csak abban az esetben érzi indokoltnak, ha a tulajdonos a közterhek viselésétől elzárkózik. A földingatlanok túlzott centralizálásának megakadályozása érdekében a bizottság határozatba foglalta: „ezentúl senkinek se lehessen többet bírni mint amennyi a mostani legnagyobb birtok." I. 174-177. 25 A városi tanács cáfolta a törvénytelen és súlyos adóztatás vádját. Ilyet a tanács soha nem tett, „hanem inkább szünet nélkül törekedett arra, hogy a szegény adófizetők sorsát könnyebbítse. Adatokkal bizonyították, hogy „a ketskeméti lakos contributiót, vármegyei domesticáját, census dominalis és oppidi domesticát és semmi egyebet adózás név alatt nem fizet". A bizottság megállapította, hogy a város oppidi domesticát csak 1786-tól szed, amelyből a konvenciókat és a város alkalmazottainak salláriumát fedezik. Az ezt megelőző időszakban viszont a tanácsbelieknek nem volt díjazásuk. A tanács által megállapított adókulcsokkal egyetértett, és döntése értelmében „az oppidi domestica nevezet alatt való adózás mind addig el ne töröltessen, még a város jó gazdálkodás módja által az adósságokat ki nem fizeti". I. 153-159. 26 A tanács a panaszok ezen részének jogosságát egyértelműen nem tagadta. A panaszok igazi okának viszont a helyi nemesség indokolatlan és törvénytelen eljárását jelölte meg: „Ámbátor ... a nemesség a városi közterheket, ahova bordézsma, búza és zabdézsma, a hetelő, kaszás, toronybeli strázsáknak adása tartozik, a többi lakosokkal együtt köteleztetnek viselni, mégis vágynak némely nemesi famíliák, akik az eféle terheknek viselésektől mind monostori mind egyéb városi birtokokra nézve magokat a nemtelen lakosoknak sérelmével, nemesi szabadság színe alatt elvonják." Ezekkel szemben a tanács kér támogatást a bizottságtól, hogy a felmerülő panaszokat orvosol-