Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

2- or: Mind a zálogos és exarendált tanyáknak ki osztásában,

13 mind pedig a köz terheknek ki vetésében, a szegényebb sorsú adófizetőkre nézve leg kisebb tekintettel sem lévén, tsupán tulajdon hasznát keresi.

14 3- or: Az egész tanáts, csak mint egy nemzetségi leszármazás fa tekintetthetvén,

15 az igazság kiszolgáltatásában is tulajdon kénye szerént procédai, sőtt 4- er: Hogy magát minden felelet terhétűl mentnek lenni tartván,

16 az adó fizető népen határtalan urakodást gyakorol, és azon kívül, hogy tőllök 12 A bizonyítás során a bizottságnak több akadállyal is szembe kellett néznie. Ezek közül az egyik legsúlyosabb kétségtelenül az volt, hogy maguk az érintett tisztségviselők is szándékosan akadályozták a bizottság munkáját. Simonyi János pl., aki nem tudott megfelelő bizonylatokkal szolgálni a tűzkárokra fordított összegekről, felszólítás ellenére sem készítette el elszámolását. Ezért „nekie ez úttal utollyára lett meg intettetetésével megparancsoltatott, hogy az érdeklett számadást" három napon belül készítse el, különben szigorú vizsgálatot indítanak ellene, és hivatalából felfüggesztik. I. 58. Simonyi az újabb határidőre el is készítette számadását, amit a bizottság lepecsételve visszaadott számára azzal a kikötéssel, hogy köteles ismét a bizottság rendelkezésére bocsátani, amikor az ügy érdemi vizsgálatára sor kerül. I. 69-70. A kecskeméti magisztrátus régtől fogva a közös költségen zálogba vett vagy a földesuraktól kibérelt pusztákat a XVIII. század végétől kb. 50 holdas parcellákra bontva a város lakosai között bérletként kiosztotta. Ezeket a bérleteket lényegében örökségként kezelték, és mivel igen előnyös módon szerezték meg a használati jogot, az egyes családok messzemenően ragaszkodtak is hozzá. Ezek megszerzése érdekében egyesek jogsértésektől sem riadtak vissza. 14 Az árendás földekkel kapcsolatos panaszokra a bizottság nem tudott könnyen választ adni. Ezt a korabeli bonyolult jogi körülmények tették lehetetlenné. A város ugyanis joggal emelte ki, hogy „mivel minden helybeli lakos, aki beneficiális földeket bír, azoknak birtokába a magisztrátus activitasával lépett, és a magisztrátus az illyetén földek collatióját ember emlékezetét fellyül múló időktül fogva gyakorollya, és ezen ususban az 1789-ik esztendőben költt... kegyelmes resolutió által is meg erősíttetett". Mivel azonban a város birtokában lévő pusztákat különféle jog alapján szerezte meg, ezért nagyon körültekintően kellett eljárni, nehogy újabb érdekeket, jogokat sértsenek. I. 61-62. 15 A magisztrátus kénytelen volt a bizottság előtt elismerni, hogy valóban többen vannak a tanácson belül, akik egymással viszonylag szoros családi kapcsolatban vannak, miként azt a bizottság elé beterjesztett geneológiai táblázat is igazolta, de mentségükül kiemelték, hogy „többen vágynak a magistratus tagjai közül ollyanok, akiknek egymáshoz semminemű atyafiságos egybeköttetések nints. Ha szinte az egymással atyafiságban állóknak dolgok fordul is elő, mégis amazoknak távol léte mellett, akik illyenkor a gyűlésből kimenni kötelesek elegendő számmal van a magistratus, az elől fordult kérdéseknek megítélésére." A bizottság is helyben hagyta, hogy a panaszt tevőknek e tekintetben tökéletesen igaza volt, hisz ezt az eljárást rendeletek is tiltják. A következtetés levonására viszont nem vállalkozott, hanem arra hivatkozott, hogy „az érdeklett hivatalok állandók volnának, ugyanezért annak elhatározása, ha a fent bemutatott tabellában megnevezett és egymással szoros atyafiságos egybeköttetésben lévő tanátsbeliek tsupán ezen tekintetből hivataljaikról elmozdíttassanak-e, vagy sem, a felsőség eleibe terjesztetik". I. 193-194. 16 A tanács az ezzel kapcsolatos vád alaptalanságát a forspont, a quártály-tartozás, a hetelő és kaszás szolgáltatásokat tartalmazó lajstromokkal igazolta, kimutatva, hogy a tanácsbeliek hozzátartozói is a többi lakoshoz hasonlóan teljesítik a várossal szembeni kötelezettségeiket.