Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Kemény János: A Baja Városi Közigazgatási Bizottság működése 1876-1914

ság feladatait az 1913. évi 10. tc. 78. §-a értelmében a gazdasági albizottságok vették át, okunk van azt feltételezni, hogy az 1888. évi 35. tc. -kel életre hívott gazdasági albizottság Baján nem alakult meg. Összegzés A történészek a közigazgatási bizottságokban általában az önkormányzati jogok megnyirbálásának eszközét látják. A közigazgatási bizottságok létrehozása a legtöbbjük szerint a törvényhatóságok hatáskörének csökkentését, önállóságuk csorbítását célozta. Általában úgy értékelik, hogy az 1876. évi 6. törvény gyakorlati hatásában a törvényhatósági közigazgatás államosítása felé közelített, és alapjában rendítette meg az 1870. évi 42. tc. liberális szemléletét, mert a közigazgatási bizottságokon keresztül az állam közvetlenül beavatkozott a törvényhatóságok belügyeibe.

138 Ugyancsak megegyeznek az értékelések abban, hogy úgy látják: a közigazgatási bizottságokban a számbeli kisebbség ellenére az állami hivatalnokok szerepe a döntő.

139 Szerintük a közigazgatási bizottság törvényhatósági érdekeltségű tagjai tisztában voltak azzal, hogy az állami közigazgatás képviselőinek álláspontja ellen hiába alakítanának ki többségi állásfoglalást, és ez eleve meghatározta a bizottság plénumának működését. Éppen ezért - ti. hogy a jelenlétük úgysem változtat a dolgok kimenetelén - a törvényhatósági érdekeltségű tagok közül sokan meg sem jelentek az üléseken.

140 A bajai közigazgatási bizottság üléseken kevés kivétellel jelentős számban, és kivétel nélkül mindig többségben voltak a törvényhatósági érdekeltségű tagok. (L. I. táblázat.) 138. Ld. Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Budapest, 1976. 117-119. 1. 139. Sarlós: i. m. 117. 1,. Szamel Katalin: A megyerendszer fejló'désének története Magyarországon. Budapest, 1981. Államigazgatási Szervezési Intézet. 66-67.1. és Csizmadia Andor: A közigazgatási bizottság polgári állam szervezetében. In: Jogtörténeti tanulmányok II. k. Budapest, 1968. 125.1. 140. Sarlós: i. m. 119-120.1. és Szamel: i. m. 66-67.1.