Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Ö. Kovács József BETELEPEDÉS ÉS LAKOSÍTÁS KECSKEMÉTEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN (Különös tekintettel a zsidók helyzetére)

bizonysági levéllel igazolta. írása alapján értesülhetünk helyváltoztatási szándékának egyik okáról is: Dabasról „... már sokszor megzavart személyes és vagyonbéli bátorságának tekintetéből" volt kénytelen elköltözni. A kereskedés felvirágoztatásának érdekében engedték meg az ittlakást. A hetivásárban 40 vft helypénzt fizetett, a városban házat és raktárt bérelhetett, csak állandó bolttal és lakással, egyéb ingatlannal nem rendelkezhetett. Hay Jakab és Politzer Ábrahám (após és vő) irsai zsidók 1832-ben heves ellenállásba ütköztek, amikor bejelentették letelepedési szándékukat. Schweiger Mártonné és veje Fischer Jakab, Schwarcz Izsák és Farkas, valamint több más helybeli türelmezett személyek írásban tiltakoztak a „külföldiek" letelepedése ellen, akik a panaszosok szerint a „helybeli nagyobb monopolistákkal rokon két irsai zsidó família". A konkurrenciától való jogos félelmük mellett lányaik jövőjét illetően is aggódtak, s éppen ezért kérték, hogy az idegen zsidók letelepedése helyett és előtt a vöket és a vőjelölteket fogadják be. Ladányi Sándor tanácsnok hosszas jelentésében tárgyilagosan igyekezett vázolni a helyzetet, majd javasolta a 75000 vft, illetve a 25000 vft értékű vagyonnal rendelkező Hay és Politzer lakosítását. Az ügy fontosságára való tekintettel a zsidó község gyűlést hívott össze, ahol a jelenlevő 29 fő közül csak hárman álltak a folyamodók mellé. Az ellenzők két fő okot jelöltek meg, amelyek alapján az elutasítás mellett voksoltak: 1. Az igen gazdag, monopolizált helyzetű zsidók elnyomják a szegényebb zsidókat. 2. Felemelik a község türelmi díját, „amint ez rajtok Hellsinger famíliának bevétetésével ... már valósággal megtörtént." Végül a tanács engedélyezte a letelepedést. Jó jellemzést és lakosi felvételt kapott Büchler Salamon, aki Tiszaföldvárról kívánt áttelepedni Kecskemétre. Életútja figyelemre méltó: Budán született, ott nevelkedett, majd feleségül vette a nagyabonyi nagykereskedő — „és egy ízben Kecskeméttel is emberséget tett" — Altmann Salamon Eleonóra nevű lányát, Nagyabonyban 12 évig gyapjúval kereskedett, majd Tiszaföldvárra költöztek, ahol a földesúri és helyi elöljárósági bizonyságlevél szerint jól kereskedett, bort mért és malmokat árendált. Vagyonáról azt írta, hogy 500-600 mázsa gyapjúval üzletelt. Ajánló levelében az is szerepelt, hogy a „közínség idején a lakosokat is jószívűleg segítette". Költözködési indokként a következőket írta: egyrészt kereskedelmének fellendítése, másrészt gyermekeinek magasabb műveltségre nevelése érdekében óhajtott lakhelyet változtatni úgy, hogy közben Tiszaföldváron négy évre a haszonvételi jogokat továbbra is bérbe vette. A sikeres üzletembernek számító Büchler legidősebb fia, Wilhelm nem folytatta apja mesterségét, hiszen ő már diplomás doktor volt és éppen a bécsi ispotályban töltötte gyakorlati idejét. Azonban öccsei, a 17 éves Móric és a 4 éves Dávid később átvehették az üzletet, arról nem is szólva, hogy három lánya révén vejei is várományosai lehettek a kereskedésnek. Königsberg Henrik főként német nyelvtanítói képességeit kamatoztatta Kecskeméten, miután 1827-ben elkerült Sáros megyei szülőföldjéről. Az