Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)
Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850
évi összeírás alapján az un. pénzes kertek, vagyis a saját tulajdont képező szántók területe 10255 zsákos, az un. városadománya kertek, vagyis a különféle bérletek területe pedig 9420 zsákos volt. Tehát azt mondhatjuk, hogy a ténylegesen bevetett szántó területe a város törzsterületén csaknem 20 ezer hold lehetett. 10 Ehhez hozzá kell értenünk bizonyos parlagot is, amely ténylegesen ugyancsak a szántók területét növelte. 17 Valamint hozzá kell számítanunk az ugyancsak jelentős, az árendás pusztákon lévő szántókat is, melyek nagyságát pontosan nem ismerjük. Lényegesen részletesebb adatokhoz juthatunk a XIX. század elején készített nyilvántartásokból. Ezek lehetővé teszik azt is, hogy az egyes puszták hasznosítási módját is áttekinthessük. (L. III. táblázat.) 18 Ez a távolról sem teljes kimutatás arányaiban mindenképpen érzékeltetni tudja a mezőgazdasági hasznosításra rendelkezésre álló területek megoszlását, a fontosabb arányokat. Láthatjuk, hogy a város törzsterületének tizede a mezőgazdaságon belül gyakorlatilag nem hasznosult, un. sivány, futóhomok volt. Ugyanez mondható el Agasegyháza puszta közel feléről, amelynek a területén máig konzerválták az egykori homokbuckák jelentős részét. Ugyanakkor a határ közel harmadát még mindig közlegelőnek használták, elenyésző volt az erdő és ugyancsak viszonylag csekély a szőlő területe. Mint láthatjuk, alig tértek el az arányok a bérelt puszták esetében is. Az kétségtelenül megállapítható, hogy a XVIII. század eleji néhány ezer zsákos szántóval szemben kb. 77 ezer hold szántó és további tíz ezer hold egyéb növénytermesztésben hasznosított terület állott a város 150 ezer holdnyi határából a gazdák rendelkezésére. A növénytermesztéssel szemben megnövekedett igény hatására újabb és újabb határrészeket törtek fel a következő évtizedek során. így a század derekára a város gazdái tulajdonában vagy bérletében csaknem 130 ezer hold szántó volt 19 A növénytermesztés súlyának fokozatos növekedését mi sem bizonyítja jobban mint az ebben a foglalkozási ágban munkálkodó gazdák számának gyarapodása. A szántófölddel rendelkező gazdák száma töretlen növekedést érzékeltet, bár bizonyos hullámzás kirajzolódik. Miként már utaltunk rá, az egyik legrégebbi adatunk 1678-ból való, amikor csupán 206 kertes gazdát tartottak nyilván a 114 „kertetlen" gazdával szemben. A XVIII. század elejére a háborúk ellenére jelentős volt a növekedés: 348 gazda foglalkozott szántóföldi termesztéssel. A következő fél évszázad látványos növekedést mutat e tekintetben: 1757-ben 905 gazda fizetett adót 16. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/b 262-264. 17. FORDOS László az 1786-os felmérések alapján készített összesítést. Tekintettel arra, hogy a nyilvántartásba vételnél merőben más szempontokat követtek az összeírok mint az adószedők, az eltérés szükségszerű. FÖRDOS László: 1933-34. 44. 18. IV. 1504. Kecskemét város Tanácsának iratai, y/ Vegyes iratok. 34. 19. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991. 22-28.
