Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

homokbuczkákat képezik...' A leírás természetesen illik a többi homokpusztára is. Magyarország kontinentális klímáján belül az Alföld közepének éghajlata még szembetűnőbben szélsőséges. Ezek az éghajlati sajátosságok több tekintetben is befolyásolják, némely területen pedig egyenesen behatárolják a növénytermesztést. Nemegy szélsőséges megnyilvánulás pedig még a rideg nagyállattartásra is komoly hatással volt. A XVIII. század folyamán Magyarország területén csak rövid időszakban és szűk területen végeztek meteorológiai méréseket. A fennmaradt adatokat Kecskemétre és környékére csak áttételesen lehet alkalmazni. Szerencsére rendelkezünk több helyi vonatkozású feljegyzéssel is. Ezek megerősítik azt a véleményt, hogy a XVIII-XIX. század időjárása nem kevésbé volt szélsőséges mint a mai. A távolról sem rendszeres és teljes körű feljegyzések a másfél századból 21 esetben rögzítettek különösen száraz, aszályos gazdasági évet. Ezek csaknem kivétel nélkül súlyos élelmezési gondokkal jártak. Ennek ellentéte, a túlzottan esős, belvizeket is eredményező évek száma hat. 1787-ben jegyezték fel pl., hogy márciustól júliusig csaknem mindig esett az eső. A legsúlyosabb elemi csapások között kell kiemelni a rendkívül kemény teleket. Tizennégy esetben jegyeztek fel olyan telet, amely elemi csapásként keserítette meg a következő évet. 1726-ban a városban és határában több mint ezer marha pusztult el a szabadban. 1751-ben akkora hó esett, hogy kézzel fogták a nyulakat, a farkasok pedig az istállókra támadtak. Az 1789-es kemény telet is a farkasok tömeges támadása tette emlékezetessé. Nem volt ritka e vidéken ekkor sem a késői tavaszi fagy. Ritka kivétel ugyan, de érzékelteti a szélsőségeket, hogy 1799. június 15-én Szentkirályon hó esett. Néhány igen enyhe télről is maradt feljegyzés: 1778. január 25-én a gyerekek a vízben széltébenjárkáltak. Május elejére megérett a cseresznye, és minden tekintetben bőséges termést takarítottak be. Az elemi csapások, a rendkívüli időjárás megnyilvánulásai között meg kell említenünk az orkánszerű szelet, amely a futóhomok megkötése előtt különösen nagy veszedelmet jelentett nemcsak az emberre, jószágra, növényzetre, hanem a termőtalajra is. Hét esetben emlékeztek meg a kortársak olyan viharról, amely rövid és hoszszabb távon egyaránt igen nagy károkat okozott.

7 Más jellegű elemi csapásnak minősül, de mindenképpen súlyos gondok, sőt katasztrófák forrása volt a többször megismétlődött sáskajárás, melyek közül az 1748-ban és 1749-ben dúló volt a legveszedelemesebb. Ha összeszámláljuk azokat az éveket, amelyekből olyan tragikus természeti csapásról maradt feljegyzésünk, amelyek nagyobb társadalmi csoportok megélhetését igen súlyosan érintették, a másfél évszázadon belül 54 esztendőt találunk. Tehát azt mondhatjuk, hogy minden harmadik eszten6. KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 97. 7. Az időjárással kapcsolatos csapásokról széleskörű tájékoztatást nyújt RETHLY Antal: 1970., illetve SZILÁGYI Tibor: 1990.