Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Tóth Ágnes LENGYEL MENEKÜLTEK BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT

a csökkentett napidíj mellett egyre kevesebben fogják vállalni a lengyelek ellátását. Végül Antall József a kérés teljesítésébe beleegyezett, mert „a helyszínen meggyőződött ennek indokolt voltáról." Az ellátási díj fölvételének szabályait azonban maga a város szigorította meg. Horváth István május 2-án kiadott utasítása szerint, bár a napi 2 P megmaradt, de a házigazdák részére történő kifizetése csak az élelmezési jegyek beszolgáltatása ellenében történhetett. A jegyeket a lengyel menekülteknek személyesen és naponta 12 óráig kellett átvennie. Amennyiben valaki fekvő beteggé vált, akkor előbb a hivatal dolgozói meggyőződtek a bejelentés valódiságáról, s csak ezt követően vehette át más személy az élelmezési jegyet. Az utasítás arra is felhívta a házigazdák figyelmét, hogy csak a hozzájuk beosztott lengyeleknek adhatnak élelmet, az újonnan érkezőknek még aznap jelentkeznie kell, s az eltűnést azonnal be kell jelenteni. Természetesen a lengyelek anyagi ellátásának megszervezése szintén a város vezetőire várt. A menekültek egészségügyi ellenőrzését a tisztiorvos, míg a betegek ellátását a körzeti orvosok végezték. Dr. Bernhardt Sándor polgármester határozata értelmében, „dr. Arnold Alajos m. kir. tisztiorvos teendője ellenőrizni a menekültek elhelyezését, élelmezését, köztisztaságot, fertőtlenítés és elkülönítés lehetőségeit és esetleg szükségessé váló védőoltások foganatosítását."

10 A városi orvosok a körzetükben elhelyezett menekültek gyógyításáért feleltek. A városba érkező menekültek egészségügyi kontroll vizsgálaton vettek részt, ami a fertőző betegek, továbbá a tetves, rühes egyének kiszűrését szolgálta. A városi tisztiorvos jelentése szerint 1940. május 7-ig 156 rendelést tartottak a lengyel menekültek részére. Dr. Vezsenyi Jenőné — aki ellátásukat végezte — 790 személyt vizsgált meg trachomára és különböző fertőzésekre. Diphteria vizsgálatot 693 egyénnél végeztek. A város biztosította számukra azt is, hogy havonta egyszer a közkórház fürdőjében melegvízben tisztálkodjanak. A különböző hivatalok munkatársai valóban mindig korrekt, a lehetőségek szerinti legjobb megoldást keresték mind az egyes személyek, mind pedig általában a menekültek számára. A lengyelek beilleszkedését a maga módján, és a saját eszközeivel a város lakossága is elősegítette. A menekültek idegenség, otthontalanság érzésének enyhítését, kapcsolattartásuk megkönnyítését szolgálta Takács Vilmosnak, a Nemzeti Szálloda tulajdonosának felajánlása is. Szállodája nagytermét és mellékhelyiségeit bocsátotta a lengyelek rendelkezésére. Mint ahogyan a polgármesternek írott levelében hangsúlyozta, a helyiségek használatáért még csak bérleti díjat sem számít fel, csupán a berendezések használatát és a villanyfogyasztás megtérítését kérte. 10. BKML Baja város Polgármesteri Hivatalának Szociális Ügyosztálya 16012/1940.