Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Tóth Ágnes LENGYEL MENEKÜLTEK BÁCS-KISKUN MEGYÉBEN A II. VILÁGHÁBORÚ ALATT

befogadásuk és elhelyezésük már önmagában is németellenes szervezkedésre adott módot. Tény azonban, hogy szociális problémaként való föltüntetésével és az ehhez való makacs ragaszkodással a hivatalos Magyarországnak egészen 1944. március 19-ig sikerült megvédenie a menekülteket a németek által történő elszállítás, deportálás fenyegetettségétől. A szociális osztálynak — miután a háború végét még csak megjósolni sem lehetett —, hosszú távú megoldásokat kellett találnia. Az elhelyezés és ellátás nehézségein túl, tekintettel kellett lennie több, az emigrációs léttel együtt járó problémára is. így a fiatalkorúak oktatására, a művelődési és kulturális lehetőségekre és számos morális kérdésre. A katonai és a polgári táborok kijelölésénél mindkét minisztérium figyelembe vette, hogy közel essen az ország déli határához, illetve távol legyen olyan helységektől, ahol nyílt németbarát szervezetek működtek. „Magyarországon 1939 őszén (és a későbbi hónapokban) összesen 141 katonai és 114 polgári tábort illetve egészségügyi gyógykezelési helyet létesítettek (jelöltek ki) a magyar területre átjött lengyeleknek."

2 Az egykori Bács-Bodrog vármegyében 1939. novemberében kezdődött meg Kászoni Richárd főispán utasítására a lengyel katonai és polgári menekülttáborok szervezése. Garán és Tompán a határőrlaktanyákban lengyel katonákat és rendőröket helyeztek el, míg Bajának az ide irányított polgári menekültekről kellett gondoskodnia. Bár mindhárom helységben a táborok felállítása 1939. december első napjaira megtörtént, a bajai tábor folyamatos működésére csak 1940. januárjától került sor. A Hadtörténelmi Levéltár adatai szerint Tompán 250, Garán pedig 200 lengyel katonai személy elhelyezésére nyílott lehetőség. Valószínűsíthető azonban, hogy a jugoszláv-magyar határszélen lévő katonai táborok sem a kezdeti időszakban, sem' a későbbiek során nem működtek a lehetséges teljes létszámmal. 1939. decemberében Tompán 3 tiszt és 38 katona, Gara községben 2 tiszt és 55 katona tartózkodott, míg 1940 őszén Garán 1 tiszt, 105 katona, Tompán pedig 2 tiszt, 10 altiszt és 150 katona volt elszállásolva.

3 Az ide irányítottak a községek lakosságának aktív közreműködésével néhány napos, vagy hetes tartózkodás után folytatták útjukat Jugoszlávián keresztül Nyugat felé. A táborok létszámát 1940 tavaszától előbb nagymértékű fluktuáció, majd pedig nagyarányú csökkenés jellemezte, így 1940 őszén a dél-alföldön is sor került a táborok összevonására, majd pedig megszüntetésére. A bajai lengyel polgári menekülttábor parancsnoka — az érvényben lévő jogszabályok értelmében —, dr. Bernhardt Sándor polgármester lett. A tábor helyettes parancsnoka, aki a lengyel menekültekkel kapcsolatos ügyeket közvetlenül irányította és felügyelte, dr. Horváth István volt, aki 2. Lagzi István, 1979. 95. 3. Lagzi István, 1979. 98.