Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

a 65 teljes család mellett 3 töredék család és négy egyedülálló is fellelhető. 1786-ban a város 22270 lakosából 304 volt cigány, az összlakosság 1,4%a.

46 A lélekszám folyamatos emelkedését érzékelteti az 1838-as összeírás is, amelyben 81 háztartás adatait találjuk.

47 Ha összevetjük ezeket a számokat a városban élő magyar lakosságra vonatkozó adatokkal, azt látjuk, hogy 1704 táján a háztartások kb. 2%-át, 1757-ben 2,2%-át, 1780 táján az egész lakosság 1,4%-át, 1838-ban pedig a háztartások 1,7%-át képezték a cigányok. Ez a számsor tehát azt érzékelteti, hogy arányuk a lakosság egészén belül valamelyest csökkent a másfél évszázad alatt. Ez minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy köztük nagyobb lehetett a halandóság, illetve a betelepülni készülők nem könnyen tudták megfizetni a letelepedéshez szükséges 24 forintot. II. táblázat A CSALÁDFŐK CSALÁDI ÁLLAPOTA KORSZERINTI MEGOSZLÁSBAN (1838) Nős Nőtlen Özvegy férfi Özvegy nő össz. 19-20 1 1 21-25 5 2 7 26-30 13 2 14 31-40 25 1 26 41-50 6 6 51-60 14 1 2 17 61-70 6 1 7 71-80 2 2 81-90 1 1 Összesen: 72 4 3 2 81 Az itt élő cigányközösség demográfiai sajátosságainak alaposabb áttekintését csak az 1768-as összeírás teszi lehetővé. Ennek alapján Kecskeméten 164 férfit (53,9%) és 140 nőt (46,1%) vettek nyilvántartásba. Mindenképpen feltűnő, mennyivel kisebb a felnőtt nők aránya a férfiakéval szemben. Ez egyértelműen a szüléssel kapcsolatos nagyfokú halálozás tenyéré utal. 46. Érdemes utalni arra, hogy az ország mezővárosaiban a lakosság 1,1-%-át, a falvakban 1,4%-át és a pusztákon pedig 2,3%-át alkották a cigányok. MÉSZÁROS László: 1975. 137-138. 47. L. a Függelék I. 1-5.