Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

ti, hogy a mezőgazdasági tevékenységhez több szállal is kapcsolódtak, és élelmük előállításához maguk is számottevően és folyamatosan hozzájárulhattak évtizedeken át.

42 Itt csak utalunk arra az 1768-as összeírással kapcsolatosan, hogy a lakatos mesterség nem teljesen azonos a kovácséval, és nehezen képzelhető el, hogy kereskedő, kupec nem volt közöttük. Mindenképpen ki kell emelni, hogy 1774-ben a csizmadia céh panasszal fordult a magisztrátushoz amiatt, hogy a cigány kontárok veszélyeztetik érdekeiket. Tehát egyértelmű, hogy különféle háztartási eszközöket, ruházati cikkeket maguk számára széles körben készíthettek, sőt bizonyos cikkekkel, szolgáltatásokkal szélesebb társadalmi csoportnak is rendelkezésére állhattak. Az viszont kétségtelen, hogy a muzsikusok mind több szállal kapcsolódtak a szórakozás iránt egyre nagyobb igényt formáló mezővárosi lakossághoz. A XVIII. század második felében már nemcsak vásárok, alkalmi összejövetelek és családi ünnepek során tartottak igényt szolgáltatásaikra, hanem a kávéházak létrejöttével, gyors szaporodásával mind többen folyamatos elfoglaltsághoz és biztos keresethez jutottak. A kávés sátrak működését a magisztrátus már 1769-ben kénytelen volt szabályozni, mivel ott „éjjel nappal sátraikban czigány hegedősöket, tánczokat tartván az ifjúságot korrumpálták".

43 A központi hatalom azon törekvése, hogy a cigányságot korábbi életmódjától, hagyományaitól eltávolítva foglalkozását és életvitelét tekintve is asszimilálja, nem sok eredménnyel járt. A városi tanács mindenben igyekezett a Helytartótanács rendeleteinek megfelelni, és ezért 1769. augusztus 18-án rendeletet hozott annak érdekében, hogy az agrártársadalomba illessze őket: „ha magokat a magyarok életmódjához alkalmazzák, azokkal egyenlő sorban levőnek fognak tekintetni. Aki érdemes lészen, élő földdel is jutalmaztatik." Mindezen törekvések a kétségbe nem vonható részleges jószándékuk ellenére sem voltak alkalmasak arra, hogy egy igen bonyolult gazdasági, társadalmi, kulturális stb. problémakört jórészt adminisztratív eszközökkel meg tudjanak oldani. így azután a következő évtizedekben is jelentős számban voltak olyanok, akik nem riadtak vissza a „csapszékekbcni csavargástól, az ottani muzsikálástól, viseltes ruhák és lovak csereberélésétől". Fennmaradt egy további összeírás a reformkorból is, amely lényegesen összetettebb kép kialakítását teszi lehetővé.

44 (L. I. táblázat) A 81 háztartás adatait tartalmazó összeírás arra enged következtetni, hogy a foglalkozásuk alaposan átrendeződött 1768 óta. Nem is az az igazán szembetűnő, hogy ekkor már a muzsikusok aránya a korábbi 39% helyett 42. ÍV. 1504. m/ 1722. 43. IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991. 88. dokumentum. A fő panasz kétségtelenül az volt, hogy a már 14-re szaporodott sátorban törvénytelenségek, „ocsmány cselekedetek" és „tisztátalan személyek" is előfordultak. 44. IV. 1504. c/ 202.