Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

február 11-én tartott közgyűlésében pontokba foglalta nézeteit, amit feliratban továbbított az uralkodónak és megküldött Kecskemétnek is: „... 4. Az 1848-ki törvényeknek végrehajtása legnagyobb részben Felségednek és Felséged kormányzatának hatalmi körébe tartozik: mi annak legfontosabb czikkeit a 3., 4., 5., 7., 18-dik törvény czikkeket megyei autonómiánk erejénél fogva életre hívni képesek nem vagyunk, de mindazokat míg a hon törvényhozása által meg nem változtattatnak vagy módosításukat kérni és szorgalmazni el nem mulasztandjuk, mely térről az erőhatalom leszoríthat ugyan, de nem kényszeríthet, hogy öngyilkos kezekkel romboljuk le alkotmányunk alapját."

41 Továbbmenve határozatban utasított minden járási szolgabírót, hogy „minden oly leveleket, mellyek a cs. kir. policzáj—igazgatóságtul, 's egyáltalán minden nemű nem az Alkotmány szerénti hivataloktul jönnek hozzájuk, felse bontsák, hanem retonírozzák". Kecskemét város tanácsa, bár az utasítás rá nem vonatkozott, „hozzáalkalmazkodás végett" tudomásul vette azt.

42 Az ország közvéleményének túlnyomó többsége 1861 elején vitathatatlanul a 48-as törvények helyreállítását követelte, s nemcsak követelte, hanem az önkormányzatok a törvény értelmében szervezték újjá magukat. A birodalmi és helyi hatóságok „két nyelven" beszéltek, mintha a választási szabályzat létezéséről kizárólag uralkodói, kancelláriai és helytartótanácsi szinteken tudtak volna. Nem változtatott ezen az uralkodónak 1861. február 26-án kelt császári rendelete sem, az úgynevezett Februári Pátens, mely a birodalmi tanácsot korlátozott jogkörű törvényhozó testületté formálta, s az uralkodó korlátlan jogkörébe utalta a külügy és hadügy irányítását, a fegyveres erővel való rendelkezést. A pátens a központi parlament feladatát ellátó birodalmi tanács hatáskörébe tartozónak rendelte mindazokat az ügyeket, amelyeket az októberi diploma nem nyilvánított tartományi feladatnak. A birodalmi tanács 343 képviselőjét a rendelkezés szerint a tartományok választják; Magyarország 85, Erdély 26, Horvát-Szlavónország pedig 9 képviselőt delegálhat. Ez ellen, csakúgy, mint a választási szabályzat ellen tiltakozások sora indult meg. A demonstráló vagy hallgatólagos szembehelyezkedést az uralkodó körök pillanatnyilag kényszeredetten tudomásul vették, mert a tömegméretűjelenséggel képtelenek voltak megbirkózni. 41. BKMÖL. IV. Acta Diactalia 1861. Pest vármegye felirata, jegyzetté Tanásky Gedeon főjegyző 42. BKMÖL. IV. 1609 Kecskemét város Tanácsülésének iratai, Tanácsülési jegyzőkönyv 1861. február 25.