Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)
Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850
Az olajosmagvak elterjedségére nincsenek közvetlen adataink. Sem a repce, sem a napraforgó nem lehetett igazán elterjedt, bár a viszonylag nagy számú olajütők nyersanyaggal való ellátáshoz minden bizonnyal hozzájárultak. Kétségtelen, hogy 1817-ben Schweiger Márton azért kívánta megvásárolni a várostól az un. magazin épületet, hogy ott újabb olajütő malmot hozzon létre. Bár ekkor nem járt eredménnyel, 1821-ben igen komoly összeget, 1320 forintot szánt arra, hogy húsz évre megszerezze ehhez az engedély. Tehát kétségtelen, hogy a XIX. század elején már számottevő lehetett az olajos magvak termesztése a város határában. A konyhakerti növények iránti igény ezekben az évtizedekben fokozatosan nőtt, de még semmiképpen sem beszélhetünk arról, hogy a szántóföldi növénytermesztés részévé vált volna. A XVIII. század során még mindig a tanya közvetlen közelében, vagy a város tövében lévő veteményes kertekben termesztették a háztartás számára szükséges zöldségféléket. Az igényesebb és a piacra is szállító zöldségtermelés a napóleoni háborúk idején jelentkezhetett: „...ezelőtt mintegy 30 évvel — írja Csányi János 1840-ben — egy-két élelmesebb gazda egy pár német kertészt hozván le, azóta azt lehet mondani, hogy általában elterjedtebb, és olly nagy mértékben elszaporodott, hogy nemcsak a helybeli piacz láttatik el mindennemű gyökérrel és zöldséggel, hanem azokat eladás végett másfelé is szívesen széllyelhordják." 129 „Főként káposzta roppant mennyiségben termesztetik évenként, s a tiszai vidékre is nagy mennyiségben szállíttatik." 130 A reformkor végén ezeket az eredményeket részben szakszerűbbé, részben pedig tömegesebbé kívánták tenni. Ennek érdekében a mintagazdaság egyik fontos feladata lett a zöldségtermesztés terén a helyi lehetőségekjobb kihasználása és annak propagálása. „Ezen kertészet neme szépen halad ugyan már nálunk is, mert némely avatott kertészek 1 hold földből két három száz váltó forintokat is kiárulnak évenként, de mégsem annyira, hogy a példaadás már szükségtelen volna, mert igen sok és hasznos konyhavetemények vannak még, mellyeket ide által szállítani jó és hasznos is lészen. De továbbá magában tekintve is, mint a mezei gazdaság leghasznosabb ágát intézetünkben vétek nélkül el nem mellőzhetjük." állapította meg a program megszerkesztője. 131 Szorosan ide a belterjesebb kertkultúrához kapcsolódik ennek másik ága, a virágkertészet, amelynek régebbi hagyományai nyilvánvalóan a családi házak, majd a tanyák barátságosabbá, esztétikusabbá tétele érdekében az egyes háztartások keretei között alakult ki, és innen fejlődött tovább az igényesebb árutermelés felé. A nagy változás e téren is a XIX. század első felében ment végbe. Az 1840-es évek derekán joggal állapítják meg, hogy: „A virág tenyésztés már Kecskeméten sem jár haszon nékül, amint piaczunk bizonyítja. Mind a virágmagokból, oltványokból s gumók129. CSÁNYI János: 1840. 79. 130. KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 112. 131. rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor 1989. c/ 107.
