Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

bírónak. " Azután szinte személyes sértegetésekre menvén áltál, közönségesen a tanácsbelieket rútul szidalmazta. Azt mondván, hogy „majd megmutatom nekik, csak jöjjön el a viceispány, úgyis valami atyafiságban vagyok vele. Tegnap is hívattak, de ha tudtam volna, hogy azon dologban hívnak, meg sem jelentem volna. " S mind ezeket hittel is kész erősítem. Hozzáadván azt is, hogy említett Kiss Imre azt is mondotta: „hogyha a komámmal Ferenczy Györggyel öszvefogok, majd megmutatom, mi kell nekik." Kováts István wachter ma (21-a Octobris) volt Balázs borbélynál borotválkozni. Akkoron hallotta, hogy nemes Kiss Imre azt mondotta, hogy nem kár volna valamennyi tanácsbeli van, mind kihányni, és ilyen szóval káromkodott: „B. a Krisztusát, b. a Jézusát valamennyi senator van, nem kár volna kihányni Egyebet nem hallott, mivel csak a dolognak utoljára ment. Már akkor Kiss Imre indulófélben volt, a köpönyegét rá is vette. Sietett, mert éppen akkor húzták meghalt édesannyának a hírharangot. Végre azt adja elő, hogy volt ott még egy nyomorult ember is, ki régen toronystrázsa volt. Megkérdezvén a kiküldöttség, hogy azon nyomorult ember ki légyen, ki is azt Turányi Istvánnak mondotta. De minekutána Turányi István a város házához nyavqjája végett bé nem jöhetett, ahhoz a kiküldöttség hites polgár Muslai Lászlót azon utasítással küldötte ki, hogy tudná meg tőle, hogy Kiss Imre a borbély műhelyben mit beszélt? Hites polgár Muslai László referálja, ô Turányi Istvánt kihallgatván, neki azt mondotta: „Ma reggel nemes Kiss Imre a borbély műhelyben hogy borotválkozni volt, amint neki beteges állapotja megengedte, tőle ezen szavakat hallotta: „B. a huntzjut akasztófára való bíró teremtését, hunzfiit volt aki bírónak tette. Mihelyt eljön a viceispány, azonnal levetjük. " Október 22. Dávid Gábor 60 esztendős, református, feleséges, 4-ik tized. Sárközi Ferenc lakója, vallja, hogy 2-a Octobris ö is a többek között a piatczon volt, jól látta, hogy Csikesz Nagy Sámuel, Csókás József, Szeder Farkas, Gere Sándor, Sahin Kovács, Nagy Imre, Kanász Szabó János, Bodatz István, Hajós Sámuel, Pápai Mihály, Szabó József, Sábián László, Devosa András, Szokolay János, Borsos nevű molnár a piatczon egy csomóba öszveálltak, s ott elhatározták, hogy a tanácsra reá ütnek, s azt kihánnyák. Elsőbb ugyan minden ottlévó lakosokat felszólítottak, s őtet is hívták, hogy adná magát hozzájok, s a tanácsra jönnének. De sem ő, sem a lakosok közül egy is magát hozzájuk nem csatolta. Akkoron Bodatz, ki egészen fel volt öltözve uniformisban, azt mondotta: „Jertek, megyek én elöl. " De Fórián György úr, ki is a Viszt János vasáros boltja előtt állt, azt mondotta, hagynának fél és semmit ne tegyenek, mert annak rossz következése lesz. Vasban viszik el kendteket mindnyájatokat. Csakugyan akkor dühösségükkel fel is hagytak. Továbbá azt adja elö, hogy 1-a Octobris Szokolay János a városon járta a házakat, és a lakosokat ingerelte, hogy 2-a Octobris reggel törjenek a város házára, a senatorok kihányására Most nemrég, Szokolay János néki azt beszélte: „Már látom a vármegye ezt a paraszttanácsot ki nem hányja. Most azt teszem, hogy egy más instantiat hordok a lakosok közt, hogy azok írják alá magukat, s azt a consiliurnhoz adom s majd a consilium kihányatja a paraszt-tanácsot." Végre azt adja elő Csókás József csaknem minden vacsi gazdákat öszvejárt azon kecsegtető szín alatt, hogy neki adjanak pénzt, majd ő lúviszi azt, hogy a vacsi puszta kezükön