Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

elhelyezhették, de munkaerejük egy részét szabad bérmunkavállalással értékesíthették. A zsellérek legszegényebb és legkiszolgáltatottabb része, hasonlóan a commoransok legszegényebb részéhez éves szolgálatot, bérességet vállalt, mely gazdaságilag kevésbé jövedelmező volt, mint a szabad bérmunka. A pásztorok nagy része, eltekintve a számadóktól, a commoransok közül került ki. A tanács gazdaságirányító tevékenysége mindkét réteggel kapcsolatban közvetlenül érvényesült a munkakényszer fenntartásában, a bérek limitálásában, a munka és életkörülmények szabályozásában. E szabályozó tevékenységben szembetűnően több tiltó, mint támogató vagy megengedő intézkedés született. A béresek, éves szolgák és cselédek szegődtetése minden évben január elsején, vagy az azt követő, a tanács által meghatározott napokon a tanács előtt történt. Az előzetesen már egyezséget kötött gazda és az általa alkalmazott zsellér vagy commorans megjelent a tanács házánál, ahol az e célra külön vezetett listára beíratták a megalkudott munkabért, a munkaadó és munkavállaló nevét. így a tanács ellenőrizni tudta az általa megszabott bériimitáció betartását, s azt is, hogy minden munkára alkalmas személy elszegődött-e. A későbbi gazdacseléd viták eldöntéséhez is a munkavállalási jegyzék szolgált alapul. Igen szigorú tiltó határozatok védték a limltációk megtartását. Azt, hogy minden rendelkezés ellenére adott esetben a munkaerőpiac törvényei érvényesültek, s a közigazgatási úton megszabott béreket megmeg változtatták, éppen a sürün Ismétlődő rendelkezések bizonyítják. 1758-ban azt a béres szolgát, aki bérfelhajtási céllal egyik gazdától alku után a másikhoz szegődött, „50 pálcákkal" büntették, a csábító gazda pedig pénzbüntetést kapott.

60 Visszatérő probléma volt, hogy a zsellérek közül sokan igyekeztek nyáron más vidékeken munkát vállalni. A félegyháziak főleg a Bánátba jártak részesmunkára, hogy az éves kenyérgabonát megszerezzék. Az útlevelek jegyzőkönyve tanúskodik a munkavállalók kiáramlásáról. Az utazás céljaként gyakran olvasható a bejegyzés „maga élelme keresésire". Az 1750-es évektől szinte évente hirdetik a kerületi és tanácsi határozatokat, melyeknek a részben változó megfogalmazás ellenére ugyanaz a lényege ha valaki nyári munkára kimegy, többé lakosnak vissza nem jöhet, mert „aki hol nyaral, tsak ott teleljen".

61 Az 1800-as években a tilalomszegő az első két alkalommal botbüntetést kapott, harmadszorra azonban már a helységből való kicsapással büntették. 60. BKML, Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 1. p. 132. 61. BKML, Kf. lt. V. 101. A. ProL Pol. 2. p. 131; Prot. Pol. 8. p. 310; Prot. Pol. 9. p. 422. BKML, Kh. lt. V. 201. C. Prot. Currentalium XXI. P. 469.