Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Életutak - TÓTH Ágnes: Beszélgetés Balanyi Bélával

PAPP IMRÉNÉ ÉS TÓTH ÁGNES BESZÉLGETÉS BALANYI BÉLÁVAL Balanyi Béla bácsi a Kecskeméti Állami Levéltárnak, majd a Bács-Kiskun Megyei Levéltárnak 23 évig dolgozója, 20 évig pedig igazgatója volt. Beszélgetésünk egyben születésnapi köszöntő is, hisz rövid időn belül 80. születésnapját ünnepli. Ez még az életrajzi adatok ismerőinek is alig hihető, hisz fiatalos elevenség, szellemi és fizikai frissesség sugárzik róla. Kérjük elevenítse föl gyerekkorát, családi környezetét, azt, hogy honnan is indult el a tudomány világa felé? Kecskeméten születtem 1911. február 1-én. Apám mint vasúti váltóőr dolgozott, s így a munkájából adódóan hol ide, hol oda helyezték. Ezért a család élete is elég zaklatott volt, az állandó öltözködések, meg a hosszabb-rövidebb ideig tartó különélések miatt. Én például az elemi iskolát legalább négy helyen végeztem — Városföldön, Kecskeméten, Mindszenten és Nagykőrösön —, de lehet, hogy minden helyet hirtelenjében föl sem soroltam. Aztán Nagykőrösön állapodott meg a család, ott jártam középiskolába, s ott is érettségiztem 1931ben. A gimnázium után Képzőművészeti Főiskolára akartam menni, de nem vettek föl. Bár nagyon el voltam keseredve, tudtam hogy állás és szakma után kell néznem, hisz a szüleim is szegény emberek voltak, akiknek még a húgomat is taníttatniuk kellett. így iratkoztam be Kecskeméten a Református Jogakadémiára, majd a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen folytattam jogi tanulmányaim. De befej ezni már nem tudtam, mert behívtak katonának, s azután jött a háború is. A pénztelenség, a hosszabb-rövidebb ideig tartó katonáskodások miatt csak évekkel később tudtam letenni a jogi doktorátushoz hiányzó szigorlataimat. Közben voltam nevelőtanár, konyhakertész, burgonya kereskedő. Mindent elvállaltam és mindenbe belefogtam ami a megélhetést valamennyire is biztosította. Végül 1942-ben avattak doktorrá Kolozsváron.