Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Kartográfia - KUCZY Károly: A kalocsai Érsekség Gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára I. Érsek-Harta és Szentkirály puszták térképeinek vizsgálata

A TÉRKÉPNEVEK FUNKCIONÁLIS SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA Mivel a névadás, s ennek következtében a nevek visszatükrözik a névadó, a megnevező ember és rajta keresztül a közösség szemléletét: azt, ahogyan látja és (változásában) minősíti a természeti felszínt, s amit arról az egyénnek és közösségnek tudnia kell, pl. a terület nagyságát, hasznosíthatóságát, a megnevezőhöz (egyénhez és közösséghez) való helyzetét, közeli vagy távoli voltát. De ugyanígy tükröznie kell a társadalmi viszonyok bizonyos mértékű — az ott élő ember és a közösség számára egyértelmű — tulajdonviszonyt, a föld minőségét és a hasznosítás lehtőségét. Csoportosítani lehet tehát Szentkirály és Érsek-Harta közel 8.000 kh nagyságú érseki birtok névanyagát a következők szerint: 1. Természeti felszínt jelölő nevek: a) a tájból (csak kevéssé) kiemelkedők -hegy, halom, hát, b) a felszín alá süllyedők — völgy, lapos, tábla, kopostyán; 2. Vízhez — folyó vagy állóvízhez — kapcsolódó megnevezések: a) vízfolyást jelölő nevek— ér, b) egykori vízmeder, időnként vízzel megtelő meder féle — fok, c) vízállás, vlz borítja a felszínt (időnként vagy állandóan), vizenyős tó, palé, d) vízből kimaradó kisebb-nagyobb felszíni terület — sziget, hát; 3. A természetes felszíni növényzet és állatvilág emlékét őrzők: a) a mocsár, mocsaras terület megnevezései — fertő, förtő, Örjeg, Űrjek, zsombék, Zsombék (köznév és tulajdonnév is!), b) hasznosítható növényzet — nádas, rét, rétalja, szék, legelő, c) erdő (a faféleség megnevezésével), egyéb növényzet jelölése), d) állatvilág (jellemző állat népi nevének felhasználásával), halászóhely (?) megnevezése; 4. Helyzetet, irányt, viszonyítást jelölő nevek és utak: a) a megnevező közösségtől északabbi vagy délebbi fekvésű terület — alsó, felső, illetve kereszt (keresztirányú), b) a megnevző közösséghez viszonyított (a Duna és az Örjeg közötti tájon általában) kelet-nyugati irányú közelebbi, vagy távolabbi — belső, bel, külső, kül, c) irányt, helyzetet jelölők és utak — farka (vége, nyúlványa), köz, közt, köze, melléke, út (-1 képzővel), (? talán: csuts), 5. A föld minőségére, a terület méretére (nagyságára) utaló nevek: a) a talaj színére, minőségére vonatkozók — fekete, szék,