Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Kartográfia - KUCZY Károly: A kalocsai Érsekség Gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára I. Érsek-Harta és Szentkirály puszták térképeinek vizsgálata

Sziget, Klos Fok, Kios hát, Kis taba Kólős főid (kétszer), László Földje, Lukáts földje, Mátyás Istvány, Mtklay Ér, Nagy Istvány Főid, Nagy taba kőlős föld, Nagy taba Kőlős Rét, Nemiz halma, Öreg Székes (későbbi ceruzás ráírás), Pap István Földje, Ságó Rétje, Széles Pálé (kétszer, mert nagy terület), Szent Királyi Hálom (kétszer: szántó és legelő). Szent Királyi Tó (benne ceruzával: Tó hát), Taba székes (kétszer), Tekenő (ceruzával), Tőlős, Varga István Földje, Warfokja (kétszer, mert nem összefüggő vízmeder), Zeletzko Rét Határolja: Praed. Nagy Harta (érseki birtok), Puszta Miklay (Becskey família birtoka) Praed. Áts (érseki birtok), Patai (Alfeld! família birtoka.) Jelölve van a major területe, amelyben hat épület alaprajza látható. Ebből 3 cselédház (lakás) lehet, 3 pedig gazdasági épület, istálló, csűr, pajta. Egy gémeskút jele is ott van a majorban, itatókút ember és állat számára. A vár maradványának azonban már nyoma sincs. A birtokon átvezető utakat megrajzolja a térképész, de nem nevezimeg. Az állandó vizűnek látszó Ktos Fokon (Kígyóson) két híd jele van, a Kereszt Fokon pedig egy hídé az utak folytatásában, lehetővé téve az átkelést. (Vesd össze: KÉGL. T. No. 2. térképpel!). A negyedik híd egy mocsaras helyen van, igazolva azt, hogy volt azért közlekedés ezen a nehezen járható tájon az Örjegen keresztül Dunapataj -SzentkirályAkasztó, illetve Harta-Nagyharta- és Akasztó között. Nem is lehetett jelentéktelen ez az átkelés, a keleti-nyugatf irányú közlekedés Solt és Baja közötti távon. A Miklay Ér — mint az egyik vízutánpótlást biztosító vízfolyás — eltűnik a Kíkes Rétben. Egy másik, a Kereszt Fok vízér pedig a Tabák (a nagy és a kis Taba nevű családokról elnevezett) köles földek közötti p áléban és az Apró Páléban veszik el. A megfakult térképen nem lehet mindent megítélni a színek alapján. Jelöli a mérnök a három „Calcatura" szántóföldet (nyomást), a „Szálas Gründe" területét (majort), „Huttweide" névvel pedig a különböző legelőket. Megkülönböztet folyóvizet, vizenyős területet, rétet, nádas és nád nélküli mocsaras részeket. Jól tükrözi a térkép a kor társadalmi és gazdasági igényeit. A pontosnak látszó felmérés minden körülhatárolt területet, földdarabot betűvel és számmal jelöl. Tájol, méretet ad, s jelmagyarázata következetes. Éppen ezért talán még az állattartás bizonyos változására is következtethetünk abból, hogy a szentkirályi majortól nem távol, a Furtifarka nagy Székes nevű legelőnek jelzett területen 3 különböző négyszög, valamint 1 kút és 1 ház (gulyásház ?) rajza, jele látható. Állandó jószágállásnak vélhetjük ezt a mocsár végénél, a fertő farkánál lévő nagy Székes legelőn.