Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

besorozták. Ha hagyjuk a sváb községeket, hogy magulc csinálják, hogy ki tekinthető fasiszta svábnak és ki nem, akkor nagyon könnyen előfordulhat, hogy a községek egymást igazolják és nem lesz egyetlen volksbundista sem. Én azt hiszem, hogy itt a pártoknak nagyon kellene vigyázni arra, hogy meg ne tévesszék őket azok a jelenségek, hogy a legtöbb sváb községben van kommunistapárt, szociáldemokrata és kisgazdapárt (parasztpárt nincs, erre büszke vagyok, azt átkozzák, mert mi ütöttük meg legradikálisabb hangon a sváb kérdést). Ne tévessze meg őket, mert a svábok egész egyszerűen megcsinálták a pártokat, hamar tájékozódtak, mondván, hogy így ki lehet bújni a megtorlás alól és a Nemzeti Bizottság, majd a joldigénylő bizottság megalakításával saját kezükbe vették sorsukat és olyan ügyesen, hogy nagyon sok helyen hallottam hogy a sváb községek határához tartozó kisajátításra kerülő nagybirtokokból az igényjogosult cselédeknek nem adnak, hanem maguk között osztják ki, a sváb nincsteleneknek juttatják, akik amellett még volksbundista tagok is. Tehát nagyon szigorúan kellene elbírálni, hogy ki tekinthető volksbundistának a leghelyesebb volna a vármegyei Nemzeti Bizottságokra bízni a sváb faluk leigazolását, vagy erre a célra egy külön szervet felállítani. Úgy látom, hogy a megoldás tekintetében kialakult az, hogy a volksbundistákat kitelepítjük és a külpolitikai lehetőségeken belül radikálisan megoldjuk a kérdést. Az egész Volksbundot ki kell telepíteni. Hogyan lehet megfogni, ki volt volksbundista. Gyakorlati példa: Bodor György, aki a csángókat próbálja Tolna megyében elhelyezni, nagyon eredeti és eredményes módszert dolgozott ki ennek a feladatnak a megoldására. Megkapja a Volksbund-tagok névsorát l-l faluból. Rögtön körülveszi a községet, összetereli a piactérre az egész lakosságot és a névsor alapján kiemeli a Volksbund-tagokat. A többit pedig négyes sorba állítva elvonultatja a volksbundisták előtt és megkérdezi a volksbundistákat, nincs-e még ezek között volksbundista és ha valaki nem volt a lajstromban, akkor a volksbundisták, akik nagyon jól ismerik, kik voltak közülük hozzájuk hasonló érzelműek, rámutatnak, hogy ez vagy az volksbundista volt. Ez sikerül azért, mert aki már bent van a körben és tudja, hogy neki mennie kell, ismerjük az emberi természetet, nem hajlandó elnézni, hogy másik ugyanolyan elbírálás alá tartozható ember kimaradjon a csoportból. Tehát ráfog mutatni. Én ezt megfelelőnek tartom, természetesen leellenőrizni a központi bizottsággal, amelyik hivatva lesz talán ezt az igazoltatást a falvakban elvégezni. Az a kérdés, hogy ezek a volksbundisták, mikor kimennek az országból, mit vihetnek magukkal. Azt hiszem hogy itt nagyon szigorúnak kell lenni és merjünk egyszer szigorúnak lenni. Most már nem látni kint a képet, mert sötét van, de ne feledjük, hogy Budapestet is a Dunántúl sváb falvóiból sorozott SS-legények védték illetve rombolták le. Leghelyesebb volna egy batyuval elindítani őket nyugat felé. Mi legyen azokkal, aküc itthon maradnak, akik nem tekinthetők fasiszta sváboknak. Felvetem a kérdést, nem lehetne ezeknél önkéntes jellegű eltávozást eszközölni. A svábság át volt itatva mégiscsak a nagy német birodalom gondolatával és vannak nagyon sokan olyanok, akik nem léptek be a Volksbundba, annak erőszakos módszereit nem helyeselték, de mégis együttéreztek a hitleri Németországgal és számtalan esetben úgy nyilatkoztak, hogy abból nyilvánvaló, hogy inkább oda, mint ide húztak. Tehát a határterületen állók számára önkéntes jellegű eltávozást, hazatelepítést lehetne szorgalmazni és hogy mégis valamilyen megkülönböztetést tegyünk az elbánást illetően,