Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

ték magukat befogni. Volksbundisták nem voltak, megmaradtak a MÉMOSZ 21 derék, hű tagjai, az egész Dunántúl tele van sváb kőművesekkel, akik Svájc­ban, Hollandiában, Franciaországban jártak, ott dolgoztak és onnan hozták haza a nyugati szellemet és ez igen hasznosan tapasztalható a magyar mun­kásmozgalomban is. Inkább értéket hoztak, mint fertőzőanyagot. Ezekre a szempontokra mindenesetre vigyáznunk kell és ügyelnünk. Én ismétlem na­gyon örülök, hogy a belügyminiszter úr ilyen mértéktartó módon és helyesen exponálta ezt a kérdést és azt hiszem, azok a határvonalak, amelyeket ő megszabni vélt a kérdés elintézésénél, ezek lehetnek azok, amelyeket mi pártok és a kormány is elfogadhatunk. Ennyit akartam a kérdéshez szólni. Rákosi Mátyás: Az én véleményem szerint a szlovákiai magyarok kérdése és a magyaror­szági volksbundista németség között nem kell junktimot csinálni Ez két egy­mástól teljesen független kérdés, mint hogy azok a demokrata pártok, melyek ilyen programot elfogadtak, teljesen függetlenül attól, hogy mi mit csinálunk a hazai volksbundista németséggel, fogadták el ezt a programot. Ennélfogva a két kérdést én külön tartanám. Amennyire én ismerem, Romániában és Jugo­szláviában lényegében végrehajtották a németek eltávolítását, ugyanakkor nem távolították el a magyarokat. Legalábbis azokat, akik a visszacsatolás előtt ott éltek és amennyiben az én információim helyesek, ott a magyarság, ha csak súlyos bajokat nem okoznak az ottani reakciós magyarok, meglehetős demokratikus viszonyok között fog élni úgy Jugoszláviában, mint Romániában Ez a körülmény bizonyos fokig valószínűsíti, hogy sikerülni fog Szlovákiában is hasonló helyzetet teremteni. Amennyiben a Kommunista Párt szerény erői elérnek ebben az irányban. És feltételezhető, hogy ez a vonal nagyban és egészben keresztül is megy, mert nehéz Csehszlovákiának azzal érvelni, hogy ök többet szenvedtek a magyar lakosságtól, mint mondjuk Bácskában. Tehát ezt a kérdést külön tartanám, nem csinálnék junktimot. Annál is inkább, mert én a kérdést nem mint a magyarországi sváb kérdést vetném fel, hanem a magyarországi fasiszta, vagy hitlerista németek kérdését és egyenesen különb­séget tennék a német fasiszták és nem fasiszták között és hangsúlyoznám, hogy nem mint németeket üldözzük őket, mert erről szó sem lehet, ehhez a magyar demokrácia nem adná oda magát, nem a németeket üldözzük, hanem a fasisztákat, ha magyarok mint fasisztákat és ha németek, akkor is mint fasisztákat. Ha ezt kihangsúlyozzuk, akkor már eleve minden precedens Szlo­vákiai számára ki van zárva, annál is inkább, mert ezen az alapon kétségkívül itt fog maradni a magyarországi németség előttem ismeretlen része, de kétség­kívül világos lesz, hogy nem fajt üldözünk, hanem a fasisztákat. Ha ezt világo­san és félreérthetetlenül leszögezzülc, akkor nem kell tartanunk attól, hogy ez precedensül szolgál egyebütt, ellenkezőleg hivatkozhatunk rá másutt is. Tehát ez volna az egyik. 21. MÉMOSZ: Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom