Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

csak jogcímet adunk mindenekelőtt a cseheknek arra, hogy ugyanezt tegyék az alájuk került magyarokkal, hanem még azonfelül azt az ürügyet is nyújtjuk számukra, hogy a magyarországi svábság kitelepítésével Magyarországon óriási üres helyek szabadulnak fel amelyek nagyszerűen képesek befogadni az utódállamok magyarságát. így a félmillió sváb által üresen hagyott területre majd egyszerre fognak akarni legalább két oldalról egy-másfél millió magyart beszorítani. S minden panaszunkra az lesz a válasz, hogy a magyarok maguk adtak bizonyságot rá, hogy velük született faji gőgjüket és kegyetlenségüket ma sem vetkőzték le, hanem csak éppen a változó konjurüctúra szerint hol a zsidókon, hol a szerbeken, hol a románokon, hol a svábokon gyakorolják. Hiába hivatkozunk arra, hogy csehek, lengyelek, jugoszlávok, dánok ugyanilyen akciókat akarnak végrehajtani, saját németjeikkel szemben.

12 Egyrészt valószínű, hogy ők sem fogják ezt csak úgy saját üzemben végrehajtani tudni, másrészt amit megtehetnek azok a nemzetek, akik megszakítás nélkül szembenállottak a németekkel, azt nem teheti meg az a Magyarország, amely éveken keresztül éppen a környező népekkel szemben Németország csatlósaként és a német világnézet Ivl tanítványaként lépett fel. Minderre természetesen sovinisztáink részéről az a felelet, hogyha ezek a veszélyek fennállanak, ez csak azt jelenti hogy az egész akciót „ügyesen" palástolva kell megszervezni, megfelelő fedőneveket és formulákat kell kitalálni, amelyeket a csehek analóg módon nem alkalmazhatnak. Fasciszta magyarjaink még ma sem tanulták meg, hogy mi sem átlátszóbb az ilyen ügyeskedéseknél, és ha lehet ezek még rosszabbak a nyílt kiállásnál, mert a nagy nehezen kiagyalt fedőnevek és formulák arra nem jók, hogy a küljÖldet kicsit is tartósan tévedésben tartsák, arra ellenben nagyon jók, hogy a kritikátlan és öncsalásra mindig kész hazai közvéleményt újabb önáltató hazugságókba bonyolítsák. Itt más út nincs, mint elhatározottan letenni arról, hogy svábjainkat gyors és egyéni akcióval kitelepíthessük, és a svábokkal kapcsolatos akciót nemcsak szólamokban, de végrehajtásban is szigorúan a bizonyítható fascisták elleni büntető akció keretében tartani. III. Gyakorlati javas latok A sváb kérdést azonban ebben a pillanatban nemcsak felelőtlen sajtóhangok és felelőtlen egyéni akciók tartják napirenden, hanem napirenden tartja egy konkrét gyakorlati szükséglet is, a földreform során a Tiszántúlon adódó igény12. A csehek és lengyelek már 1944. végén, 1945. elején sem hagytak kétséget afelől, hogy német kisebbségeiktől szabadulni kívánnak. Még az egyértelmű nagyhatalmi állásfoglalás előtt milliókat „késztettek" szülőföldjük elhagyására. Ezzel párhuzamosan a nemzetközi diplomáciai tárgyalásokon is állandóan szorgalmazták ezt. Éppen ezekben a napokban — 1945. július 3-án — a csehszlovák kormány ismételten jegyzékben követelte a szövetséges nagyhatalmaktól 2-2,5 millió német és 400.000 magyar áttelepítésének lehetőségét.