Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Adatok a reformkori Kecskemét társadalmi ellentéteihez

bá vált a helyi nemesek egy részének és a megyei közigazgatásnak korábban is jelentős összefogása. Ezekről a valóban bonyolult ellentétekről csak egy-egy nagyobb terjedelmű forrásanyag tanulmányozása során tudunk elfogadhatóan pontos képet alkotni. A tanúvallomásokról készített két jegyzőkönyvnek és Simonyi János tanácsnok tanulmánnyal felérő beszámolójának közzétételét alapvetően ez indokolja. Ezek külön-külön is, de főként együtt érzékeltetik igazán, hogy a jelzett alapvető ellentéteken túlmenően sok olyan társadalmi és gazdasági jelenség, megnyilatkozás és folyamat volt ebben a mezővárosban, amelyeket elemzések, leírások érinthetnek ugyan, de súlyukat, hangulati-érzelmi hatásukat nem vagy csak alig tudják érzékeltetni. Jellegét, keletkezési körülményeit tekintve a Simonyi beszámoló eltér ugyan az előző kettőtől, de több szál hozzá ls kapcsolja azokhoz. Azt elmondhatjuk, hogy a maguk módján két pólust képeznek egy Jelenségen belül. Időben is feltétlenül közel állanak egymáshoz. Közös kapcsolódási pont mindkettőben a nemességhez való viszony. A tanulvallomásokban a demagógiát is segítségül hívó nemesek, illetve ezek hatására nekik átmenetileg bizalmat szavazó iparosok vagy parasztok az igazán meghatározó személyek, míg Simonyi elemzéséből egyértelműen kitűnik, hogy a lakosság többségének érdekében emel következetesen szót. Sőt, olykor élesen támadja a kiváltságosok szűk csoportjait. Másik közös pont a nemesi megyéhez való viszony megfogalmazása nyíltan vagy közvetett módon. A magisztrátussal szemben lázadók nem rejtették véka alá, hogy a nemesi megyétől várják kudarcuk esetén feletteseik megregulázását. az újabb adósságok magukra vállalásának megakadályozását. Simonyi ezzel szemben két olyan állítást fogalmaz meg, amelyeket a későbbi évtizedek fejlődési folyamatai egyértelműen igazolnak. Az egyik: nem a puszták megvásárlása okozza elsődlegesen a városban lakók nagyobb terheit, ezért azt elmarasztalni nem is lehet. A terhek abból erednek, hogy a nemesség önzése megfelelő támogatást kapott. A másik: a puszták megvásárlása nem a város eladósodásához, hanem egyenesen felvirágzásához vezethet, ha azokat felparcellázzák, és így a földnélküliek számára kiosztják, ha a mértéktelenjuhtenyésztés és a mind gazdaságtalanabbá váló rideg marhatartás helyett a növénytermesztés és az ezzel összekapcsolt állattartás válik általánossá. Végezetül talán nem felesleges utalni arra, hogy a tanúvallomásokkal és Simonyi tanácsnok beszámolójával szemben merőben más forráskritikát kell alkalmazni. A tanúvallomások során megnyilatkozók az esetek többségében elég egyértelmű kényszerhelyzetben voltak, így vallomásaik tényanyagát és indíttatását erős kritikával kell fogadnunk. Feltétlenül szembesíteni kell minden egyes állítást — miként ezt