Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

A fentieken kívül megemlítünk még néhány — általában nem helyi — kölcsönadót: Bruck Adolf és Deutsch Löbl (19600 ft), Deutsch Mátyás Izsáki (17000 ft, 8300 ft teherrel), Straszburger Mátyás és Mózes (7000 ft), Beck Fülöp, majsai (6000 ft, 2700 ft teherrel), Grünhut Emmanuel (5300 ft), ifj. Bergel József (5000 ft), Spiller Móric, félegyházi (4700 ft, 3600 ft teherrel), Bergel Dávid (4653 ft), Holländer Dávid és fia (4300 ft), id. Préger József (3300 ft, 1600 ft teherrel), Valentin Ignác (3000 ft). A vagyon nagyságát és összetételét az egyéni halálesetfelvételi ívek, a hagyatéki leltárak, a végrendeletek és házassági szerződések alapján is igyekeztünk vizsgálni, bár ezen források száma meglehetősen kevés vagy hiányos. A Hofmeister hagyatéki iratokat például kiselejtezték. A 2-3. mellékletekben található táblázat leltáradatai megítélésünk szerint valemelyest érzékeltetik a kisvárosi vagyonmértéket.

43 S e reprezentatív mintavétel alapján is megkockáztatható az az állítás, miszerint ebben az időszakban a kereskedelmi tevékenység, mint a zsidóság által leginkább űzött szakma, mezővárosi körülmények között, a befektetett energiához, a kockázatvállaláshoz és főként a vagyonosztódáshoz (örökösszám) képest általában nem lehet kiugróan nagy vagyonról beszélni. A módos halasi zsidó családok (pl. Hofrneisterek) is a földbirtokosok közé tartoztak. S a Schneider család által felfejlesztett, Nyugat-Európába Is szállító cég (baromfi stb.) pedig inkább a XX. században vált naggyá. A helyi hitközség vagyonos, felső rétegétől eltekintve bizonyára helytálló az 1880-as évek sajtóbeli jellemzése is, amelyi szerint a halasi zsidók felét igen kis keresetű „napszámosok" alkotják.

44 A fentiekkel és egyáltalán a vagyonnal kapcsolatos, mélyebbre él távolabbra nyúló, „mihez és kihez képest?" nehezen megválaszolható kérdésre jelenlegi tudásunk alapján igazából mi sem felelhetünk, inkább csak a helyi források adatait regisztrálhatjuk. S ugyanakkor a társadalomtörténet szempontjából ugyanolyan fontos a vagyon nélkül jegyzett családok, utódok helyzetének kutatása is. így például Weinberger Amália 49 éves, szegedi születésű, gyapjúválogató zsellér 1854. évi halálakor két nagykorú (kereskedő, zsibárus) és három kiskorú (szolgáló, lakatos- és kovácsinas) gyereket hagyott hátra. Rozenberg Ábrahám házaló 1855-ben 47 évesen halt meg, így hagyta egyedül feleségét és 5 kiskorú gyerekét. Hofmeisteréket az eddig leírtak alapján a legvagyonosabb halasi zsidó családok közé soroltuk. Azt is idéztük már, hogy id. Hofmeister 43. Uo. IV. 656. A Kiskunhalasi cs. kir. Kapit. ir. alapján. Ld. a névmutatót. A táblázat összeállításakor a BENDA Gyula által használt adatlapot is figyelembe vettük. 44. Halasi Újság, 1883. július 15.