Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790
Város szolgája Megyeri György készpénz: 12 tallér, egy garas és 10 dénár; két pár fejér ruhájáért 1 tallér, 24 dénár; 3 pár csizmája helyett 3 tallér, 3 garas és 16 dénár. Nagy Gergely lovásznak készpénz: 10 tallér; dolmány helyett 1 tallér és 24 dénár; nadrág helyett 3 garas és 12 dénár; mentéje helyett 12 tallér, 2 garas és 22 dénár; 2 pár fejér ruhája helyett 1 tallér, 1 garas és 28 dénár; 2 pár csizmája helyett 2 tallér, 2 garas és 12 dénár; süvege helyett 2 garas és 8 dénár. A békésebb évtizedekben a rendszeresen megtartott vásárokon nem jelentett gondot a különféle ruházati és egyéb cikkek beszerzése. Különösen nem Kecskeméten, ahol a helyi céhes ipar is megfelelő kínálatot biztosított. A város gazdaságainak irányítói egy jelentős munkától szabadultak meg a pénzben történő fizetés révén. Csak a gabona és az élelem képezett érdemi kivételt. Iparcikk a későbbi évtizedekben egyre ritkábban fordul elő a szerződések szövegében. 1755-ben az öreglovász a 25 rénes forint készpénz mellett 50 font húst, 20 font sót és hetenként két kenyeret kapott. Az órásmester 10 rénes forint mellett 100 font sót, 12 véka búzát és egy pár csizmát alkudott ki. A naturáliák fokozatos csökkenését érzékelteti az 1788. november 3-án kelt városi statútum is, amely szerint „Cselédekre nézve határoztatott, hogy a naturáliák helyett a búza kivételével, minden cseléd kész pénzzel elégíttessék ki." 40 Nem felesleges utalnunk arra, hogy a város alkalmazottjai esetében a készpénz fizetésének ilyen arányúvá válása a helyi pénzgazdálkodás és árutermelés magas szintjét, jellegét is dokumentálja. Egyházi alkalmazottak A felsorolásban a két egyház alkalmazottainak salláriumát, konvencióját semmiképpen sem mellőzhetjük, sőt az e tekintetben még mindig szűkös források egyenesen megkövetelik a vizsgálódásba történő bevonásukat. Ennek során több olyan gazdasági jelenségre figyelhetünk fel, amelyek más esetekben kevésbé kísérhetők nyomon, illetve ismertetésük egyértelműbbé teszi a töredékes adatokból levonható következtetéseket. 1725-ben a helyi református egyházközség élén Veresmarti és Ölvedi tiszteletesek állottak. Salláriumuk mindenben megegyezett: 2 db kősó, lat sáfrán, 1 font bors, 4 pint vaj, 4 pint méz, 2 sertés, 102 magyar forint, 200 font hús, 40 IV. 1504. b/76. Ballá János levéltáros mutatója a tanácsi jegyzőkönyvekhez. 312. old. A mutatók gyakran tartalmi kivonatokká bővülnek.