Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])
IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790
an kapunk itt tájékoztatást, ami a különféle foglalkozási ágak, jövedelmi arányok pontosabb feltárásához segítséget nyújt. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a város által kifizetett bér részben tájékoztatásul szolgálhat más, kevésbé dokumentálható foglalkozási ágak megismeréséhez, másrészt bizonyos befolyást is gyakorolhatott a város által fizetett sallárum a bérek alakulására is. Az alábbiakban az 1725-ben, vagy ehhez közeledő időpontban keletkezett konvenciós szerződések szövegét fogjuk rögzíteni, hogy egyrészt közel azonos időmetszetből álljon itt rendelkezésünkre minta, másrészt ebből az időszakból maradt ránk legegyöntetübben hasonló jellegű feljegyzés. Ez az eljárás azért is látszik célszerűnek, mivel az elemzés is ily módon megbízhatóbb alapokat kap. A város főbírájának, a másodbírónak és az adószedőnek fizetésére vonatkozóan a legkorábbi adat 1729-ből való. A XVIII. sz. táblázatunk rögzíti az összegeket. Tekintettel arra, hogy ők mindvégig készpénz formájában kapták meg salláriumukat, itt az idézésüktől eltekinthetünk. Igen érdekes módon dokumentálja a többi alkalmazott konvenciós szerződése, illetve a kifizetés rögzítése a korábbi szokások átalakulását. „Muraközi Sámuel nótárius kp 50 tallér; 38 egy vég győri gyolcs helyett 7 tallér; egy ölni való ártány helyett 7 tallér; egy vég török gyolcs helyett 1 tallér 2 garas; 4 pár csizma helyett 6 tallér, 2 garas, 24 dénár; egy pár sajt, egy pár gömölye 38 A XVII—XVIII. századi helyi pénzértékekkel az alábbi két feldolgozás foglalkozik részletesebben: IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: Pénzforgalom és pénzértékek Kecskeméten 1662 1711. In: Bács-Kiskun megye múltjából VII., illetve Hazai és idegen pénzek forgalma Kecskeméten 1711—1790. Levéltári Közlemények . . . A könnyebb tájékozódás érdekében ismertetjük a leggyakrabban előforduló pénzek értékét. Dénár: magyar ezüstpénz. Gyakorlatilag a legkisebb értékű, forgalomban lévő érme. Krajcár: 1,67 dénár értékű aprópénz, melynek értékét a forgalomban gyakran két dénárra kerekítették. Több féle nagyságú krajcárveretek voltak forgalomban, melyeket népies elnevezéssel különböztettek meg egymástól. Kisgaras: öt, illetve hat dénár értékben elfogadott pénz, a háromkrajcáros. Garas (öreggaras): értéke a XVII. század végén 26-40 dénár között változott. A XVIII. században lényegében számítási pénzként használják, értéke 30 dénár. Máriás garas: A XVII. krajcáros neve, 34 dénár értékben fogadták el. Magyar forint: Számítási pénz, amit vidékünkön a XVIII. század második felében is gyakran használnak. Értéke mindig 100 dénár. Rénes forint : Ugyancsak számítási pénz, értéke 60 krajcár. Tallér: A XVIII. században általában számítási pénzre gondolnak, ha tallért jelölnek. Értéke mindig 180 dénár. Amennyiben a nagyformátumú vert érmére gondolnak, rendszerint közelebbi megjelölést is tesznek hozzá: imperiális tallér, porosz tallér stb. Ennek értéke változó. Körmöci arany: Európa egyik legfinomabb aranypénze. Értéke a XVIII. század nagyobb részében 504 dénár volt.
