Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: A bérek alakulása Kecskeméten 1686—1790

jászkun redemptió következményei voltak, részben pedig a XVIII. századi európai és magyar gazdasági változások szükségszerű velejárói. A városnak erre az időszakra eső történetén belül igen sok a feltáratlan terület.

19 Éppen ezért célszerű itt röviden kitérni a termelőerők fejlődésének felvázolására. A több mint félévszázadon át tartó, meg-megújuló, rendkívül súlyos gazdasági és demográfiai veszteségeket csak 1720—30 táján tudta kiheverni a város. A századforduló viszonylag szűkös forrásainak birtokában nagyobbrészt csak a terheket és a fokozódó nyomort lehetett dokumentálni. A következő évtizedek egyre bővülő írásos anyaga igazolja, hogy a szabadságharcot követő három-négy évtized biztosította a folyamatos fejlődést, mégha olykor komoly megtorpanást idéztek is elő a változatlanul súlyos adóterhek, a járványok és az egyéb elemi csapások. A város lakosainak gazdálkodásában a hódoltság utolsó évtizedeinek keretei, lehetőségei 1745-ig lényegében alig módosultak. A század derekáig megyényi terület állott a még mindig jórészt nagyállattartással és részben gabonatermesztéssel foglalkozó cívisek rendelkezésére. (L. a térképmellékletet.)

20 A hódoltság időszakához képest nemhogy szűkültek volna a legelők, hanem még bővült is a bérelt puszták száma. 1683-ban a város a folyamatosan használatában lévő határain kívül 17 kun pusztát árendált a kunok főkapitányától. 1701-ben már 23 kun pusztát árendáltak 1300 forintért. Még 1739-ben is 12 és fél kun pusztát, valamint 11 megyei pusztát tart kezében a város és 13 leggazdagabb cívis gazdája. A megtorpanás és a lehetőségek erőteljes szűkülése csak 1744-től jelentkezik, amikor már csak négy és fél kun pusztához tudtak hozzájutni, s éveken át elkeseredett és egyre kilátástalanabb harcot kénytelenek folytatni a legelőkért részben Szegeddel, részben a jászkunokkal. A használt terület ilyen drasztikus csökkenése érthetően hatott a lakosság egészének gazdálkodására és életmódjára.

21 Igen tanulságos lehet e tekintetben az állatállomány belső arányainak áttekintése. (L. I. táblázat.) A jármos ökrök száma már 174l-re megkétszereződik a század elején lévő állományhoz képest. A következő másfél évtized alatt megismétlődik ez a kétszeresre történő növekedés. A hámos lovak esetében nincs ugyan ilyen nagyarányú az emelkedés üteme, de a hetvenes évek derekáig egyenletes fejlődés érzékelhető, amely több mint háromszoros állományt eredményezett. Mindez az igás állatok iránti igény rohamos tempójú növekedését dokumentálja, azaz a szántóföldi növénytermesztés és a 19 HORNYIK János e téren is igen fontos kutatásokat végzett. Nem kívánjuk megkérdőjelezni sem az ő, sem SZABÓ Kálmán ez időszakból végzett kutatásainak eredményeit. Tisztán kell viszont látnunk, hogy ezek az eredmények egy-egy szűkebb terület megvilágítására igen alkalmasak ugyan, de átfogó képet nem adnak a század gazdasági és társadalmi fejlődéséről. 20 HORNYIK János: Kecskemét város gazdasági fejlődésének története, Kecskemét, 1927. 40. old. 21 Uo. 43-44. old.