Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

kik midőn mázsálnak nem egy horogban, amint szokás, hanem kettőben akasztván a terhet, észrevehetetlenül minden mázsán 30-40 fontot megnyernek. Ezek azok, akik ámbár nálunk kecskemétieknél, a magistratus sok költségeken igaz mázsát állíttatott fel közönséges helyen, az ő gyapjúbeli hamis mázsálásoknak megakadályoztatására; mindazáltal készebbek a már megalkudott gyapjút is otthagyni felpénzekkel együtt, mint a város mázsáján mázsáltatni. Ezek azok, akik készek hamiscontractusokat és pecséteket csinálni, és több fő méltóságoknak költött contractusait, pecsétjeit és neveit mutattatván az alacsonyabb rendű gazdáknak, mintha ők amazoktól ezen vagy amazon olcsón megalkudták volna a gyapjút, azoknak példájokkal másokat is az olcsó adásra rávesznek. Ezek azok, kik fő tehetségű földesurakat is megkísérteni merészelnek, és a 4-5 ft-tal, hogy gyapjújokért többet adnak, megunszolnak, csak hogy nékiek olyan contractusokat adjanak, amelyeket ők mások előtt ismét mutathassanak, hogy azon 4-5 ft-tal lévő drágább vétel nem hogy bele volna írva a contractusba, hanem hogy ezzel kevesebbet írjanak, és nékiek kiadjanak. Ezek azok, kik ketten-hárman összejővén Infamianak notaja alatt Óbudán és másutt összveesküsznek, hogy ők ennél vagy amannál az általok kirendelt áránál a gyapjúnak többet nem adnak. Sőt a vármegyékben circulsokra felosztják magokat, hogy többnek egy-két factornál egy vagy másik ciculusban menni szabad ne legyen. És így ez által is vevőket kevesítvén, a gyapjút magok tetszése szerint a lakosoktúl megvehessek, amely zsidó pedig az összvecimborálkodásnak csak egy punctumát is meg nem tartaná, vagy által hágná, annak nevit mint Infamisét a zsinagógájokban a fekete táblára felírják, és az egész életében infamis marad, így cselekesznek pedig ezen fővebb kereskedők az apróbb rongyos zsidókkal is, akiknak a maguk planumainak végben vitelire, és megtartására, ugyanazon büntetés alatt instructiókat adnak, kik is még jó eleve a falukon és mezővárosokon a gyapjúnak olcsósága felől ez vagy amaz csalárd hírt elterjesszék és elhitessék, hogy így mindenkor, mikor a nyírás ideje eljővén, a fővebb factorok a vételre lejönnek, akkor már a rongyosok által imbuálva, és elhitetve lévén a lakosok, ezen csalárd emberek a magok felvett céljokat annyival inkább elérhessék. És így látnivaló, hogy az adásnak és vevésnek természete ellen merő csalárdságokkal mindétig egyedül magok határozzák meg a gyapjúnak árát, magok tetszése szerént, holott ebben szint olyan részinek kellene lenni az eladónak, mint a vevőnek. Ezek azok, akik némely uraságok tisztjeit nagy ajándékokkal megkísértenek, oly véggel, hogy tőlük az uraságok gyapjúját megvehessek, és ezeknek emlegetett példájokkal más lakosoktúl annál olcsóbban vehessenek. Ezek azok, akik a gyapjús gazdaságnak gyengébb tagjait, úgymint a juhászokat, más szegényebb lakosokat megkezdvén, ezeknek példájokkal más nagyobbaktúl is olcsóbban vesznek. Továbbá magok depositoriumokban elsőben sok száz mázsa gyapjút betaka-