Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

1. SZ. FÜGGELÉK A dokumentum közlésével a hivatali mentalitás és frazeológia, egyáltalán egy, a kérdéssel kapcsolatos XVIII. századi hiteles forrás bemutatása a célunk. A levél nyelvezete és érvelési technikája egyoldalú ítélkezésre is ösztönözhet, bár úgy gondoljuk, hogy kellő forráskritikai figyelemmel elkerülhető a téves ítéletalkotás. Egyébként az óvatos véleményformálásra, illetőleg a mondanivaló érvényességének határaira a dolgozatban már többször utaltunk. Összképünk akkor lehetne pontosabb, ha a panaszokra és vádakra bármilyen, bővebben kifejtett választ találnánk. S éppen a kutatások folytatásának céljából is indokoltnak tartottuk az alábbi irat közzétételét. Kecskemét és Nagykőrös mezővárosi tanácsának levele. 1795. Tekintetes Nemes Vármegye! Kiváltképpen való Nagy és Jó Kegyes Uraink! Mennyivel nagyobb és tetemesebb részét teszi a magyarországi gyapjú a belső gazdálkodásnak és a külső kereskedésnek, és mennyivel tetemesebb ereje fekszik a statusnak a juhtartásban, annyival inkább szükséges volna azt jobban virágba hozni, az ország lakosit nemcsak ennek akadályitúl megmenteni, hanem őket a gazdálkodás ezen részének gyakorlatára inkább lelkesíteni. Nagy szívünk fájdalmával kelletik azonban tapasztalnunk, hogy ezen juhtartásbúl álló alföldi gazdaságunknak jelesebb ága némely csalárd zsidó kereskedőknek ezer mesterségei miatt nemsokára haldoklásra fog jutni, midőn sokan csak a mi lakosaink közül is a juhtartás által a koldussághoz közelítvén, arrul egészen lemondani kénteleníttettnek a publicumnak tetemes kárával. Ugyanis a múlt példa nélkül való nagy tél jóllehet legkönnyebben harmadát, de sokunknak felét is megemésztette juhainknak, és mind a dög, mind a drága pénzen szereztetett takarmány számos lakosainknak értékét annyira elgyengítette, hogy azoknak többé egyebek a régibb és boldogabb időkrül való keserves emlékezeteknél alig maradott. Mégis mindezek mellett is ami kevés juhait gazdáinknak a pusztító nagy tél meghozott, azoknak gyapját 13, 14, 15 ft-on kérni bátorkodnak az említett gyapjúkereskedésnek mesterei. Ily környülállásokban a jó hazafiak kötelességét ítéltük cselekedni, ha a T. N. Vármegyének közbenvetése által Őfelségének kegyelmes engedelmét nyerhetnénk az eránt, hogy Őfelsége néhai dicsőségesen uralkodó eleinek a F. Mária Theresia és Josef császárnak nagy példájok szerént a gyapjúbeli adást