Bács-Kiskun megye múltjából 10. - Gazdaság és társadalom (Kecskemét, 1989 [!1990])

Ö. KOVÁCS József: Mintavétel Kecskemét XVIII. századi történetéből: a mezővárosi társadalom és a zsidóság

(nála lakott a Schweiger család) voltak, akik levelükben így jellemezték Fischert: „kereskedésében szorgalmatos, accuratus, hitelt érdemlő s nyerő, társalkodásában vidám és szelíd. Egyedül az lévén a szerencsétlensége, hogy az említett ipa mellett, az azt megcsalni akarók ellen felkölt és győzött, az okaitól fogva azoktól kergettetik." Kideríthetetlen, hogyan festett a szemben állók valódi helyzete. Mindenesetre Fischert tanácsi végzéssel, 1805. április 24-ei határidővel és 25 pálcaütés kilátásba helyezése mellett kitiltották Kecskemétről.

74 A kiutasítás azonban nem lehetett végleges, hiszen Fischer neve a későbbi évtizedekben gyakran felbukkant a forrásokban. Kereskedők és adósok A fenti fogalmak közül az első (a voltaképpeni hitelezők) a compania tagjaira vonatkozik, bár, mint láttuk, ők egyúttal adósok is voltak. Mivel azonban az egykori valóság ismert elemeit egyszerre nem lehet bemutatni, éppen ezért most csak a három zsidó kereskedő pénzelhelyezési, illetőleg hitelnyújtási akcióit vizsgáljuk. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy a rendelkezésre álló, korántsem teljes források alapján meghatározzuk: kikhez, mekkora összegekben és milyen célból áramlottak a pénzek a kereskedők kezéből. A compania régi bevált gyakorlatának és a szerződéseknek is megfelelően gyapjúkereskedésbe fektette a pénzét; a bukáskor készített inventárium (leltár) is a „Juhászok" kifejezés alatt sorolta fel a pénzátvevők neveit, noha jó néhányan nem juhászok voltak.

75 Különösen sok kiskunmajsai származású személyt, juhászt jelöltek meg, akik 5-10 ft-ot kaptak a gyapjúkereskedőktől, minden bizonnyal előlegként vagy foglalóként. Bizonyos üzleti célból valamivel több pénzt adtak helyi és nem kecskeméti illetőségű zsidó társaiknak: így például Izsák Sándor kecskeméti kereskedő nevére 1786-ban 99 ft-ot jegyeztek fel. Érdemes megemlíteni a táblázat átlagszámításaikor az egyedi jelleg miatt figyelmen kívül hagyott nagyobb tételű kifizetéseket: 1789-ben Jakab Schlesingernek 1580 ft vándorolt a zsebébe. Tartózkodási helyét és a pénznyújtás célját nem ismerjük. Az 1791. évi 3620 forintnyi pénzösszeg átvevőjét viszont igen: Ábrahám Semperger budai zsidó (szentesinek is jelölték). A komáromi görög, szentesi, irsai, szegedi stb. zsidó üzletemberek, kalmárok mellett sok kecskemétit is találtunk a pénzátvevők lajstromában: Sárközy János például 1780-ban 426,36 ft-ot kapott. Szeles Györgyné korábbi 74 Uo.; Vegyes ir. 1804. 2. sz. B-KML. 75 Az izr. ir. Inventárium 1793. sz. n. B-KML. Már csak a név miatt is, illusztratív példaként megemlítjük az egyik esetet: egy Bab Leves nevü juhász 1799-ben 22,53 ft-ot vett fel a companiatól.